Kulturális agysokk - Karlfried Dürckheim: A nyugalom japán kultusza
Az élet művészete után egy újabb ezoterikus mű került a kezembe. A témához azonban ő sem vitt közelebb...
Karlfried Dürckheim: A nyugalom japán kultusza
Karlfried Dürckheim 1896-ban született egy németországi nemesi családba. A II. világháború ideje alatt ismerte meg a japán kulturát, és lett annak csodálója. Szülőföldjére hazatérve ezt a nyugalmas életmódot és japán egyedi életfilozófiáját szerette volna minél szélesebb körrel megismertetni, olyannyira, hogy még iskolát is alapított a cél érdekében. Dürckheim annyival egyedibb tehát a bevezetőben említett műnél, hogy egy olyan korban próbálta a távol-kelet legnagyobb szigetét megkedveltetni az európai néppel, amikor bennük még javában élt a II. világháború emléke (bár az európaiak szemében Japán nagy kevés vizet zavart). Dürckheim a nyugalmat emeli ki a japán filozófiából, és teszi műve középpontjává. Azonban csakhamar itt is elfogott az a rossz érzés, hogy miért kell megint az egekig magasztalni a japánokat...miért kell, már megint úgy kezelni őket, mintha valami frenetikus dolgot találtak volna fel...egyszerűen más a kultúrájuk, más a civilizációs közegük, és így természetesen máshogy reagálnak egyes társadalmi jelenségekre...Persze Dürckheim művével egy neopozitivista szellemet is támadhatott akkoriban, ami valljuk be ránk európaiakra többszörösen is igaz tudott lenni az évszázadok során. Igen, fel kell rázni az európaiakat, és arcukba kell vágni, hogy létezik értelmes civilizáció máshol is, de ez a hozzáállás napjainkban már nem annyira divatos (jobban mondva ugyanolyan divatos szidni, mint felmagasztalni a nyugati civilizációt), ezért is tűnik sablonosnak a szerző megközelítése. De mondom, ez 40-50 évvel ezelőtt természetesen máshogy hathatott.
Pár szóban azért a műről is beszélnék: a könyv első fele a szerző saját szavait tartalmazza. Leírja nekünk, hogy hogyan érhetjük el azt a távol-keleti nyugalmat, mely annyira jellemző Japánra is. Majd a mű második részében 3 művet közöl az igazi harcművészeti filozófiáról és a belőle nyerhető megnyugvásról. Nem mondom, hogy unalmas a mű, hiszen 140 oldalon hamar végig lehet futni,...de a téma még mindig nem tud felvillanyozni...
A magyar kiadás amúgy igényes, ahogy az a Szenzártól elvárható. A fordítás gördülékeny, a szöveg elrendezése is szellős, jól áttekinthető. Erre nincs panasz, mint a könyvre sem azoknak, akik bírják ezt a témát. :)
Kiadó: Szenzár Kiadó, 2000
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
