Kulturális agysokk - Hiroaki Sato: Szamurájlegendák
Huh, ha nem nézem meg a Nobo no Shiro trailert, teljesen ki is ment volna a fejemből a Szamurájlegendák című könyv, pedig írni akartam róla! XD
Hiroaki Sato: Szamurájlegendák
Hiroaki Sato 1968-ban, 26 évesen költözött az Egyesült Államokba. Foglalkozását tekintve egy japán kereskedelmi cég new york-i kirendeltségénél dolgozott, eközben képzőművészeti albumokat és katalógusokat fordított mellékesként. Az évek múltán Hiroaki Sato egyre inkább kötelességének érezte, hogy megismertesse Amerikát a japán kultúrával (és fordítva: ő fordította például John Ashbery költeményeit japánra). Kultúráján belül elsősorban a szamuráj kultúra volt az, melyről a legtöbb könyvet írta. Erre példa a Szamurájlegendák is, melyet 1995-ben adtak ki Amerikában.
A Szamuráj legendák valójában egy gyűjteményes kötet, mely bizonyos témák köré gyűjtve mutatja be nekünk a leghíresebb szamurájtörténeteket: Minamoto Yoshitsune, A Hadakozó Nagy Urak Kora, 47 rónin, de olvashatunk még Miyamoto Musashi Go rin no Shijéből (Az öt elem könyve), vagy Yamamoto Tsunemoto Hagakure c. munkájából is. Sato azonban nem áll meg a történetek összegyűjtésénél. A közölt történeteket rendszeresen szakítja meg és tesz magyarázatokat az egyes személyekhez, helyszínekhez, eseményekhez, ezzel is segítve a szamuráj életérzés megismerését és megértését. Számomra nagyon szimpatikus volt ez a hozzáállás, Sato azon törekvése, hogy a történetek bemutatása mellett tanítson is minket és a megjegyzéseivel kicsit talán jobban megérthetjük számos japán "furcsaság" eredetét. Megérthetjük honnan ered ez az erős kötelességtudat, engedelmesség, hierarchiába vetett hit.
A magyar olvasóknak nagy szerencséje van, ugyanis a magyar kiadást Yamaji Masanori, az ELTE Japán tanszékének oktatója vette gondozás alá. Ez pedig nagyon sokat segített abban, hogy igazán igényes magyar kiadással legyen dolgunk. Yamaji Masanori az előszóban meg is osztja velünk, hogy milyen szempontokat vett figyelembe a fordításnál, lektorálásnál. Nem puszta fordításról van ugyanis szó, Yamaji Masanori sok helyen maga is megjegyzéseket fűz a történetekhez: kijavítja Sato esetleges tévedéseit, pontatlanságát, illetve további, a jobb megérhetést célzó jegyzetek fűz még be a lap alján. Yamaji előszavát olvasva értettem meg azt is, hogy a történetek olvasásakor érzett hiányérzetem miatt nem a fordítókat kell hibáztatnom. A magyar fordítóknál ugyanis az volt a szempont, hogy inkább a japán nyelvezethez, a minél pontosabb fordításhoz ragaszkodjanak, hiszen Sato is azt szerette volna, hogy a történetek során a japán történetmesélés egykori sajátosságait is megismerjük.
Kívül-belül igényes művel van tehát dolgunk: keményfedeles borító, szépen tagolt szövegszerkesztés, kellemes betűméret, igényes fordítás. Hiroaki Sato igyekezetét tehát a magyar kiadó sem hagyta figyelmen kívül. Jó ilyen kiadásokkal találkozni! :)
Ajánlani mindenkinek tudom, aki csak kicsit is érdeklődik a szamuráj kultúra iránt, legyen bármennyire is jártas a témában. Ez a mű biztos, hogy sokat fog adni számukra! :)
Kiadó: General Press, 2009
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
