2011. szeptember
Első benyomás - The Musical
Kibou no Hikari szeptemberi k-dorama ajánlójában ezúttal The Musical került kiválasztásra. Íme tehát a második k-dorama bejegyzés e rovatban. :)
The Musical
start: 2011. október 2.
Ezt vártam: A Scent of a Woman után újból valami "könnyed", romantikus darabot. Egy zenés sorozat már pedig mi mást nyújtana, ha nem ezt?
Ezt kaptam: Egy technikai kitérővel kell most is kezdenem. A The Musical esetében már változtattam a Scent of Woman-beli felálláson és ismét az első epizód alapján írom a sorozatról való első benyomásomat. Az ok, hogy a SoW-val ellentétben a The Musical már nem hétvégi duplaepizódos sorozat, hanem egy hétköznapi esti szingli darab. Kíváncsi voltam, tehát mit változtat a doramán való megítélésemen az, ha egy epizód után írom le az érzéseimet. Hát lehet sokat, a The Musical ugyanis nem tudott meggyőzni annyira, amennyire azt a Scent of a Woman tette. Mondom, a háttérben lehet az, hogy a The Musical esetében még csak 1 epizódon vagyok túl, így eleve lépéshátrányból indul.
Mindenesetre az biztos, hogy ez a pilot nem rendelkezett a legkidolgozottabb felépítéssel. Értem ez alatt a vágást és az események egymásutániságát. Főszereplők bemutatása? Pipa! Közötti lévő kapcsolatok tisztázása? Ez is pipa! Minden másban azonban valahogy elveszett nálam ez a pilot. Nem értettem például az időugrásokat a sorozatban, egyszer még van egy hosszú hajú hősnőnk, akiből hirtelen rövid hajú lett, aztán valahogy ugrottunk egy évet is az időben, de nem tudom mikor. Fura volt még az utolsó jelenet is. Főhősnőnkről, Eun-Biről mindenki azt mondta tehetségtelen énekes, aztán az utolsó pllanatban mégis dalospacsirtává vált, de hogyan? Hogyan tanult meg hirtelen énekelni? Addig legalább abban ügyes volt a sorozat, hogy isten adta tehetségek nincsenek (legalábbis igen ritkák), az éneklést tanulni kell és folyamatosan gyakorolni (mégha az énektanár hagy is némi kivetnivalót maga után)! Aztán lányzók isteni dalra fakad itt a végén, nem értem komolyan. Ezt leszámítva azonban, az utolsó jelenet maga hozott egy kellemes intimitást két főhősünk között és úgy látszik, a második epizódtól valójában beindulnak az események! :)
Karaktereket tekintve négy főhősünk van: a musicalbolond orvostanhallgató, Eun-Bi (Ku Hye-Sun), a Brodwayt is megjárt egykori musical-zeneszerző, Jae-Yi (Daniel Choi) aki mára kissé kiégett és egyedül popszámok gyárt, aztán itt van még a reális és rendkívül gyakorlatias befeketető, Yoo-Jin (Park Gi-Woong), végül az ünnepelt musical színésznő, Kang-Hee (Ok Joo-Hyun), akit egykor kapcsolat fűzött Jae-Yihez. A négy főhős közül engem Daniel Choi karaktere győzött meg a legkevésbé. Maga Daniel Choi próbálkozott Jae-Yi szerepében ez látszik rajta, de én nem tudtam róla elhinni, hogy Koreaszerte ismert és ünnepelt zeneszerző, túl hamvas volt ahhoz az arca és így hiteltelenné vált az egész karakter. Park Gi-Woong korrekt alakítást nyújtott a komor, kimért befektetőként. Tőle érzelmeket várok, de karaktere nem is most fog kibontakozni ez biztos. :) Ok Joo-Hyun a hangjával nyűgözött le. Amikor a válogatáson csakúgy minden kíséret nélkül előadta a Maria, Maria dalt, a szám tátva maradt. A legnagyobb hatást mégis Ku Hye-Sun és karaktere gyakorolta rám. Az, hogy hatás így túlzás, valójában teljesen belopta magát a szívembe. Annyira természetes, aranyos megvalósítást adott Eun-Biként, hogy már keresem is a potenciális kdoramakat tőle (ő volt a koreai HYD "Makino"-ja...hmmm....hmm...nah, majd meglátjuk!:D).
A végére mintha kezdett volna beindulni a sorozat és a második ep előzetes is eseménydúsra sikerült. Remélem az epizódok előrehaladásával stabilabban hozza a sorozat a könnyed, romantikus hangulatot. :)
Folytatás? legyen :)
upcoming - 2011 októberi anime újdonságok (part 1)
Megérkezett október az éves animedömping második fele, lássuk mit ajánlanak számunkra a készítők a hónap első felében.
Bakuman. (2011)
start: 2011. október 1.
típus: sorozat
műfaj: shounen
A tavaly októberben bemutatott sorozat folytatása.
C3
start: 2011. október 1.
típus: sorozat
műfaj: fantasy, iskolai élet
Haruaki egy nap különös fekete kockát kap tengerentúl élő apjától. Aznap este a srác egy különös betörőt fog a konyhájában: Feart, a teljesen meztelen rizssüti tolvajt, és a különös események innentől csak fokozódnak Haruhi életében. Trailer: KATT IDE.
Fate/Zero
start: 2011. október 1.
típus: sorozat
műfaj: kortárs fantasy, seinen
A Fate/stay Night sorozat előtt tíz évvel járunk, a sorozat a Holy Grail War eseményeit meséli el. Trailer: KATT IDE!
Kyoukai Senjou no Horizon
start: 2011. október 1.
típus: sorozat
műfaj: fantasy, akció
A jövőben járunk, az embereknek már kevés a hely, ezért párhuzamos világokat keresgélnek, ám nem mindenhol látják őket szívesen, így harcolnak, menekülnek, konfrontálódnak, megalkusznak. Valami ilyesmi jött le az eddig olvasható kacifántos ismertetőkből és a trailerből (ja meg az is, hogy erős fanservice is várható). Trailer: KATT IDE!
Majikoi ~ Oh! Samurai Girl!
start: 2011. október 1.
típus: 12 részes sorozat
műfaj: vígjáték, erotikus, akció
Kawakami városában minden a szamuráj életmód körül forog, az iskolában például a sikeres tanulmány és iskolai lét elengedhetetlen kelléke. Történetünk középppontjában egy zárt, szoros baráti társaság áll (4 fiú és 3 lány alkotja), akiknek életét alaposan felborítja, hogy a társasághoz két új lány csatlakozik. Trailer: KATT IDE!
Toaru Hikuushi e no Tsuioku
start: 2011. október 1.
típus: mozifilm
műfaj: dráma
Még mindig október 1-je a dátum, ám ezúttal egy mozifilm következik. Főhősünk a pilóta Charles Karino és egy gyönyörű hercegnő, Fana de Moral 12 000 kilométert átölelő utazását követhetjük végig. A trailerben található vizualizáció felkeltette az érdeklődésem, kellemes love story-t ígérő utazásra számítok. :) Trailer: KATT IDE!
Working'!!
start: 2011. október 1.
típus: sorozat
műfaj: vígjáték, hétköznapi
A tavaly márciusban bemutatott sorozat folytatása. Trailer: KATT IDE
Cross Fight Bedaman
start: 2011. október 2.
típus: sorozat
műfaj: proxy battle
A B-Daman franchise animált sorozatával van dolgunk, ahol a gyerekek minirobotok segítségével harcolhatnak.
Digimon Xros Wars: Toki o Kakeru Shounen Hunter-tachi
start: 2011. október 2.
típus: sorozat
műfaj: proxy battle
A tavasszal elkezdődött előző évad folytatása. Trailer: KATT IDE!
Hunter x Hunter (2011)
start: 2011. október 2.
típus: sorozat
műfaj: shounen, kaland, vígjáték, horror
A 1999-es előző sorozat újrája új szereplőkkel és új stábbal. A fiatal Gon álma, hogy Hunter lehessen csakúgy mint édesapja. Misztikus lények és kincsek után kutatva, Gon tehát nekikerekedik a nagyvilágnak, útja során több Huntertárssal is megismerkedik. Trailer: KATT IDE!
Phi Brain: Kami no Puzzle
start: 2011. október 2.
típus: 25 részes sorozat
műfaj: shounen
A sorozat főhőse a középiskolás Kaito, aki egy POG nevű csapat tagjaként kirakósjáték segítségével harcol a gonosz ellen. Hmmm...pf...khmm...szóval. :) Trailer: KATT IDE!
Kimi to Boku
start: 2011. október 3.
típus: sorozat
műfaj: shounen, iskolai élet, vígjáték
4 gyermekkori barát mindennapjait követhetjük végig, akik bár nem nevezhetők igazi jó barátoknak, mégis mindig együtt lógnak. Egy nap a kis csapathoz csatlakozik egy új diák, a félig japán Chizuru is. Trailer: KATT IDE!
Sengoku Paradise: Kiwami
start: 2011. október 3.
típus: sorozat
műfaj: shoujo
A sorozat alapjául egy mobiltelefonos közösségi játék szolgál, ahol a Hadakozó Nagyurak Kora hőseinek ikemenv változatai harcolnak egymással. Egyelőre ennyi az érdemleges információ róla.
Tamayura: Hitotose
start: 2011. október 3.
típus: sorozat
műfaj: iskolai élet
A négy főhőst már egy tavaly szeptembertől kiadott 4 részes OVA-sorozatban már megismerhettük, most érkezik a tévésorozat változat is. Az OVA-k anno untattak, de, akik egy kikapcsolódást szolgáló moe sorozatra vágynak, hajrá, tessék figyelni a Tamayurára! :)
Chihayafuru
start: 2011. október 4.
típus: sorozat
műfaj: josei
Történetünk középpontjában a fiatal Ayase áll, akit új iskolástársa bevezet a karuta nevű japán kártyajáték világába. Trailer: KATT IDE!
Maken-ki
start: 2011. október 4.
típus: sorozat
műfaj: seinen, ecchi, harem
A kissé perverz fantáziájú Takerut felveszik egy egykori lányiskolába, amit nem régiben koedukáltak. Azt azonban nem sejti hormontúltengéses főhősünk, hogy nem véletlen került ebbe az iskolába: a Tanbei Gakuenbe ugyanis csak azok a fiatalok nyernek felvételt, akik képesek az élőlények életenergiáinak kontrollálására. Trailer: KATT IDE!
Mashiro-iro Symphony: The Color of Lovers
start: 2011. október 5.
típus: sorozat
műfaj: seinen, romantikus
Egy újabb lányiskola a helyszín. Shingo iskoláját ugyanis össze akarják vonni egy lányiskolával, ám előtte a fiúknak még a lányiskola épületébe kell járni tanulni. A iskola lánytanulói azonban ki nem állhatják a fiúkat. Trailer:KATT IDE!
Jutott minden erre a hónapra: seinen, josei, shounen, shoujo és kodomo is! :) Én a következőket szeretném kipróbálni, a sorozatok közül a Phi Brain, a Kimi to Boku, a Sengoku Paradise és a Chihayafuru keltette fel az érdeklődésem, emellett természetesen folytatni szeretném az eddig elkezdett sorozataimat is, így listás a Bakuman és a Working 2. évada is. Végül érdekel a hónap első felében bemutatot egyetlen mozifilm, a Toaru Hikushii is.
Mindenki jó animézést a hónapra, az október anime upcoming második része várhatóan október 5-n érkezik majd! :)
Kulturális agysokk - Break Blade
Szakdolgozat és a két októberi upcoming bejegyzés közben sikerült befejeznem ezt az anime filmsorozatot is, pont erre volt most szükségem: valami agykikapcsolós fightra. Nah de mi van a többi, ezt megelőző filmekkel?
Break Blade
start: 2010. május 29 - 2011. március 26.
típus: 6 részes mozifilmsorozat
műfaj: shounen, fantasy, mecha
Történet: Rygart egy balszerencsés fiatal, nem rendelkezik ugyanis semmilyen varázsképességgel egy olyan világban, ahol az emberek mindent a kristályok mágikus felhasználása révén érnek el. Régi barátai, országának királya és királynéja azonban a fővárosba hívatják, mivel egy olyan ritka gólemre (nagy erejű harci robot) akadtak, melynek működtetésére egyedül Rygart lehet képes. A fiú még nem is sejti, hogy balszerencsétlensége a különös Gólem révén áldássá válhat, ezzel pedig országa megmentésének kulcsa is az ő kezébe kerülhet.
Én így érzem: A Break Blade a Kara no Kyoukaihoz hasonlóan úgy érezte többször 50-60 perc kell mondanivalója kifejtéséhez, így 6 epizódon keresztül ostromolta a mozitermeket közel 1 éven keresztül. Ám míg a Kara no Kyoukai tudott pluszt adni a történethez az egyes mozidarabok révén, a Break Blade nálam ezt a küldetést nem tudta betölteni. Ennek egyik oka lehet az, hogy a Break Blade besorolása a shounen/mecha műfaja felé fordul, így az egyes darabok inkább a különböző tudású és technikájú robotok összeütköztetésére helyezte a hangsúlyt, miközben a történet csak állt és állt egymagában, alig haladva előre. Nagyon csúnya lehet, amit mondok, de nem éreztem úgy, hogy ennek a történetnek annyira szüksége lenne a 6 önmagában 1 órás filmre.
Háttértörténet ugyanis alig van, az események is sokszor állnak önmagukban átadva helyüket a fightnak és a fanservice-nek. Persze, elismerem, hogy valakit ezek vonzanak és el tudnák ezt nézni tizen-huszon részen keresztül, én nem közéjük tartozok. Engem zavart, hogy a karaktereinkben rejlő lehetőségek kihasználatlanul maradtak, hogy a főhősök közötti kapcsolatok alig változtak valamit, pedig lett volna rá lehetőség nem is egyszer, az, hogy érdekes szálakra (a főhős képessége pl.) nem csaptak rá a készítők, kihasználatlanul hagyták. Persze, lehet nem is volt igény rá és csak én támasztok fals reményeket a filmek felé, ez egy egyszerű just for fun sorozat volt és ennyi.
Az eyecandy ugyanis többszörösen meg volt, egyrészt a férfiak részére a hölgyek nem egyszer lebegtették meg bájaikat, aztán voltak itt robotok, harcoltak is egymással, tették mindezt gyönyörű vizualizáció és háttérzene mellett. Ez utóbbi előtt le a kalappal, gyönyörű képeket kaptunk a filmekben, gyönyörű aláfesőt zenével. Azopening és ending szintén pazar. Az előbbiért maga KOKIA felelős, címe: Fate, utóbbit pedig Faylan adja elő, címe: serious-age. Ha mást nem is, az openinget feltétlen tessék csekkolni, gyönyörű darab, hamisítatlan KOKIA! :)
A 6. film vége félig-meddig befejezetlen maradt, a kapu tehát nyitva áll a lehetséges folytatás előtt. Én szermély szerint nem bánnám, lenne pár kérdésem a bemutatott világgal kapcsolatban, jó lenne kicsit elmélyülni benne, tudom, hogy első sorban nem erre készül az anime, de akkor is, na. :P Mecha és csinos lányok iránt érdeklődőknek kötelező darab és mindazoknak, akik szeretnének 6 részen át kikapcsolódni, csak kikapcsolódni. :)
10/7,5
Egyéb - Cseresznye csemege
"Cseresznye a tetejére"
gyönyörű blogoknak, amelyekben megvan az a kis plusz!
Ilyen díjat kaptam, irulok-pirulok is tőle rendesen. "Az a kis plusz"? - Huh, hát megpróbálok felnőni a feladathoz vagy legalábbis lépést tartani vele. :D A díjat köszönöm szépen Kibou no Hikarinak és szeretném továbbítani (természetesen, ha elfogadják) a Doramafan csapat és Fullmoon-chan részére.
Még egyszer köszönöm az elismerést! :)
Első benyomás - Kingyo Club
Egy újabb júliusi jdorama darab került és milyen jól tette, nem várt kincsre bukkantam! :)
Kingyo Club
start: 2011. július 23.
Ezt vártam: A történet egyrészt elvarászolt, másrészt volt egy kis félsz is bennem, csak remélni tudtam, hogy a tévés formátum az én kis mimóza lelkem számára emészthető szenvedésnek és zaklatásnak teszi ki szegény főhős kislányt.
Ezt kaptam: Visszafogott megaláztatást kaptunk elsőre, mármint a szokásos, eddigi doramákból is ismert formákat. Egyelőre tehát bírja még a gyomrom a sorozatot, sőőőt! Őszintén szólva a pilot a maga 19 percével egyből belopta magát a szívembe. Viszonylag kevés felvezetéssel egyből belevágtunk a történet sűrűjébe, főhőseink között egyből beindult a kémia, az epizód végére engem is magával vitt Irie Jingie távolságtartó mégis óvó tekintete. :) Valahogy így kell pilotot csinálni, a Kingyo Club számomra tökéletesen megmutatta, hogy a perc bizony nem minden, az 1 órás pilotok nem biztos, hogy érdemben is annyit tesznek hozzá a sorozathoz. Miről is van szó? A Kingyo Club esetében megismertünk minden fontosabb karaktert, a köztük lévő viszonyt, beindultak az események, érzelmek is, kapott egy löketet a történet. Vagyis megismertünk egy fiatal lányt (az újonc Kariya Yuiko), akit édesanyja foglalkozása miatt zaklatni kezdenek osztálytársai, az eseményekre azonban figyelmes lesz egy harmadéves fiú (őt alakítja Jingi), az iskola egyik leghelyesebb sráca, akinek egyből védelmébe veszi a lányzót. Emellé még jött egy a lány iránt érdeklődő osztályelnök (Kurihara Goro) és az észrevehetően a senpaiba szerelmes osztálytárs lány (Mizuno Erina) is illetve az első éves lányt zaklató osztálytársak, Irie barátja illetve családi háttere. Ennyi, és még egyszer mondom, mind ez 19 percben. Ügyes megoldás! :)
A megvalósítás korrekt iskolai díszletek, a karakter megformálások eddig nem túl feltűnőek, a legkiemelkedőbb alakítás mindképp a fent is említett Irie Jingi. Arra bőven elég volt ez a 19 perc, hogy többet akarjunk a sorozatból, ennyi, ezt kéne teljesíteni minden sorozatnak! :) A drámai részektől kicsit tartok, kíváncsi vagyok meddig fognak durvulni az események, egyelőre a szakdoga miatt elég érzékeny, könnyen papírzsepiért kapó hangulatomba vagyok. :)
Folytatás? nem kérdés :)
Kulturális agysokk - Maou
Még a hét elején fejeztem be ezt a sorozatot (illetve a következőt is), ám a hetem elég mozgalmasra sikeredet, így írni csak most tudok róla.
Maou
start: 2008. július 4 - 2008. szeptember 12.
epizódok száma: 11
műfaj: krimi, dráma
Történet: A sorozat kiindulópontja egy 11 évvel ezelőtti középiskolai gyilkosság, amely az évek folyamán szépen-lassan feledésbe merült. Egy valaki azonban nem tudja elfelejteni az eseményeket: az elhunyt bátyja (Ohno Satoshi - Saigo no Yakusoku, Kaibutsu-kun), aki most sikeres ügyvédként próbál bosszút állni mindenkin, akinek annak idején valamilyen köze is volt a gyilkossághoz. Elsődleges célpontja azonban a feltételezett gyilkos, a most már rendőrként dolgozó Serizawa Naoto (Ikuta Toma - Hana Kimi, Honey & Clover, Voice, Majo Saiban, Unubore Deka)
Én így érzem: Az ilyen típusú összetett bosszú-sztorik egy pluszt biztos adnak a sorozatnak: kevés üresjáratot fogunk kapni. Ez most is így történt, főhősünk, az Ohno Satoshi által játszott Naruse Ryo ugyanis legalább 6-7 lépésen (pontosabban: 6-7 gyilkosságon) keresztül kívánta elérni valódi célpontját az Ikuta Toma által játszott Serizawa Naotot. Mindezt úgy, hogy ő lehetőleg cseppet se piszkítsa be a kezét, a gyilkosságok mind jól kitervelt akciók keretén belül fognak lezajlani. Így tehát jön az agyalás a nézők esetében is és a sakkozás: ki a következő és hogyan fognak vele végezni. Az akció része tehát kipipálva a sorozatnak, rendkívül izgalmas sorozatot kapunk e téren. Ami viszont számomra ennél is többet jelentett, az a sorozat lelki és morális része. Nagyon tetszik, ahogy a sorozat két főhősét a bosszúvágyó ügyvédet és a bűnbánó, a múltat feledni próbáló rendőrt egymásnak ütközteti. A készítők az első pillanattól kezdve nyílt kártyákkal játszanak, mármint a nézők felé, meg se próbálják rejtegetni előlünk a gyilkos kilétét. A sorozat ugyanis a krimi helyett sokkal inkább a dráma felé hajlik: főhőseink a kezdetektől fogva nyíltak, őszinték a nézők felé és így percről percre követhetjük végig jellemük alakulását, fejlődését. Bár a bosszú történet miatt talán Ohno Satoshi hadjárata illetve lelkivilágának alakulása (lásd például: a Kobayashi Ryoko által játszott médium képességekkel megáldott könyvtároslány iránti érzelmei), ám számomra mégis az Ikuta Toma által megformált nyomozó lelki vívódása állt közelebb: az, ahogy felejteni próbálja a múltat, ám azt valaki mindig felforgatja számára. Ahogy próbálja becsületes ember módjára élni életét, ám pont ezzel rombolja szét a körülötte élők életét.
A sorozat nagy erőssége, hogy a két főhős viadala mellett még számos melléksztorit is ad, amik egyébként szerves része a főeseménynek, egy igen kusza, ám kis gondolkodással kibogozható szövevényt adva a történetnek. Az biztos, hogy a sorozat alatt egy percig sem gondolkodik az ember, sokkal inkább feszülten várja az eseményeket. Színészeinket tekintve, mindkét főhősünk remekül helyt áll. Ohno Satoshi ismét pedáns jelleméről ad tanúbizonyságot: stabil, korrekt alakítást ad a kétarcú ügyvédként, hozza azt, amit egy ilyen karaktertől vár az ember. Ikuta Toma viszont valamennyit nőtt a szemembe, a Hana Kimi és a Honey Clover "tökkelütött" karakterei után ugyanis itt minden szempontból felnőtt: érett, komoly alakítást kaphat a néző, csak azt nem értem, hogy a modern tömegközlekedés és betonozott autóút világában miért mindenhova futva, mit futva, eszeveszetten rohanva ment az a szerencsétlen. Értsd: akárhányszor fényt derülve valamire a következő jelenet zajlott le: Naoto fújt egyet és iszonyat tempóval el kezd rohanni, majd váltás a rohanás célpontjához: Naoto fújtatva és üvöltözve ront rá az ott talált egyénre. Ezt sose értettem, nah mindegy. :)
Megvalósítás terén korrekt sorozattal találkoztunk, kellően sejtelmes és piszkos jeleneteket kaptunk. A sorozat háttérzenéje pedig kifejezetten erősre sikeredett, hozta a pluszt a hangulathoz. A sorozat opening természetesen Arashi (mi más lenne egy Arashi-tag által játszott sorozatban, a ziccert még egyszer sem hagyták ki) és egyben eddigi legerősebb számuk szerintem. A truth lendületes, szenvedélyes, már-már számonkérő, csak úgy mint maga a sorozat. Az opening (sajnos nem találtam róla videót) is ezt a hangulatot hozza: kapunk egy újfent rohanó és ziháló Ikuta Tomat és hűvösen mosolygó és kimért Ohno Satoshit. Pazar! :) A sorozat egyébként egy azév előtti koreai drámán alapszik, mely The Devil néven futott (Bulykinék írása itt található a sorozatról), és mivel kevés koreai idolkedvenceim egyike, Uhm Tae Woong szerepel benne, mindenképp pótolni fogom. :)
Krimi és suspense kedvelőknek erősen ajánlott sorozat, Ohno Satoshi és Ikuta Toma kedvelőknek szintúgy, kifejezetten erős színészi alakítást láthatunk tőlük. Én a sorozat hatása alá kerültem, rendkívül feszült jeleneteket kapunk, igen erős érzelmeket, épp ezért érdemes megtekinteni!
10/9
Kulturális agysokk - Code Blue special
Az első évad után sort kerítettem a specialra is, nem kellett csalódni. :)
Code Blue Special
start: 2009. január 10.
típus: 1 részes special
műfaj: medikai, dráma
Történet: Az előző évad fináléjában történt alagútbeli baleset után a 4 légimentő gyakornok felfüggesztést kap. A kényszerszabadság utáni első munkanap sem telik azonban eseménytelenül, ezúttal egy vasúti tömegszerencsétlenséghez hívják ki a fiatal orvosnövendékeket.
Én így érzem: Az első évad nézettsége okot adott arra, hogy a Code Blue első körben egy speciallal bővülhessen (aztán az SP megnyugtatóan magas, 23.6-os nézettsége okot adott egy második évadra is). Ezzel nincsi is probléma, sőt kifejezetten üdvös döntést volt, főleg, hogy én személy szerint nehezen engedtem el főhőseinket. Annyira magával vitt a történet, karaktereink fejlődése, az egész sorozat pedánsága, hogy szükségem volt a folytatásra. A special pedig nem is hagyott minket cserben. :)
A megvalósítás terén minden maradt a régi, számomra egy marathoni epizód volt ez a sorozat, aminek minden perce lekötött. :) Sőt sok esetben inkább egy második lezárásként lehet kezelni a sorozatot, mert pár szálra most kerül pont: Kuroda-sensei sorsa és Aizawa-sensei nagymamájának állapotában is változás áll be. A vonatbaleset révén pedig főhőseink újból bizonyíthatnak főnökeiknek és nekünk tévénézőknek is karakterfejlődés terén. :) Ha az első évad nem lett volna még elég, a special pluszban dob azon, hogy várjam a folytatást.
Ennél többet nem igazán tudok/lehet mondani a specialről egy marathon epizód a sorozat hangulatát idézve, sőt egy korrekt ctrl c-t végrehajtva. Ha valaki látta az előző évadot, ne felejtse el ezt a részt se, garantáltan nem bánja meg. :)
10/9
Kulturális agysokk - Code Blue
A napokban több anime és jdorama végére jutottam, így a blog egy pár napig sűrűbben tud frissülni, kell is, mert az ínséges idők közelednek. :)
Code Blue
start: 2008. július 3 - 2008. szeptember 12.
epizódok száma: 11
műfaj: medikai, dráma
Történet: A történet középpontjában négy repülőorvos gyakornok áll. Aizawa Kousaku (Yamashita Tomohisa -Stand Up!!, Buzzer Beat) az arrogáns, ambíciózus doktor, akinek célja, hogy híres orvos lehessen, Shiraishi Megumi (Aragaki Yui - Papa to Musume..., Smile, Zenkai Girl) egy híres doktor család sarja, csendes, visszahúzódó és kerülni igyekszik a konfliktusokat, Hiyama Mihoko (Toda Erika - Death Note, BOSS, Keizoku 2: SPECS, Taisetsuna Koto wa...) Aizawához hasonlóan szintén ambíciózus és emellett még nagy szájú is, Fujikawa Kazuo (Asari Yosuke) szétszórt és cseppnyit idegesítő is kollégái számára, mivel állandóan jár a szája. Mind a négyükben közös, hogy a Doctor Heli program révén elsősorban saját céljaikat kívánják megvalósítani, ám később rá kell jönniük mekkora felelősséggel jár nemcsak repülős, de egyáltalán orvosnak is lenni.
Én így érzem: A sorozat a 2007 júniusában bevezetett Doctor Helicopter programot hívatott promotálni. Ez érződik a sorozat mindenegyes percén és mindegyes díszlet elemén, remekül kivitelezett sorozat igazi sztár nevekkel. A 4 orvos gyakornokunkon kívül a mellékszerepekben ugyanis olyan neveket találhatunk még mint Higa Manami, Ryo, Yanagiba Toshiro, Sugimoto Tetta és Terajima Susumu. Ez már mindenképp ígéretes kiinduló pont és a Code Blue nem is hagy minket cserben. Vérprofi megvalósítást kapunk, gyönyörű és letisztult díszletekkel, úgy, hogy tényleg egy igazi kórházban érezhetjük magunkat. A színészek stabil alakításokat nyújtottak a lehető legkevesebb megjátszással hozták karaktereiket. Különösen Yamashita Tomohisa alakítása nyerte el a tetszésemet az eddigi számomra sekélyes és eléggé mű karakter megformálását levetkezve Aizawa-senseiként egy hihetően arrogáns, fagyos és ambíciózus karaktermegformálást kaphattunk. A többiekre sincs panaszom, mindenki stabilan és hihetően hozta saját karakterét, de nálam Yamashita Tomohisa hozta a legnagyobb fejlődést. :)
Medikai sorozathoz hűen, a jdorama az első pár részben elsősorban betegeire koncentrált és így igen epizodikus, töredékes megvalósítást kapott. Sőt oly annyira, hogy első 3-4 epizód esetében mindig le kellett állítanom a lejátszót és megnéznem, jó epizódot tettem-e be, mert olyan dolgokra utalgattak az első percekben, amikre nem emlékeztem az előző epizódokból. Aztán a 4-5. rész környékén elkezdtük kicsit a szereplőink háttértörténetét is kapirgálni. Itt ismét előkerült Yamashita Tomohisa élete, aki így cseppnyit drámai oldalát is megmutatta, szintén stabil és elismerésre méltó alakításban. Drámáról jut eszembe, egy szintén dicséretre méltó elem a sorozatban, hogy az egyes epizódokat viszonylag kevés drámával oldotta meg, sőt a melódráma szinte teljesen mellőzésre került a sorozatban. Sokszor kapják meg a gyakornokok, hogy az orvos legfőbb célja annyi életet megmenteni, amennyit csak lehet. Nincs idő arra, hogy az érzelmeiknek teret adjanak, mert azzal csak hibát hibára fognak alkalmazni. Helyes megoldás! Ennek ellenére sem tudta azonban elkerülni azt a sorozat, márcsak azért sem mert egy szponzorált jdoramaról van szó, hogy az orvosi szakma és Doctor Heli program ne kapjon valami menő kommercializált felhangot. Főleg érvényes ez akkor, amikor a sorozatban hirtelen valami balhé vagy vészhelyzet alakul ki: ilyenkor jön a menő elektronikus zene, hőseink lassított futása majd a végére szívünk már szinte egyszerre dobban a helikopter propellerének zúgásával, majd a helikopter égbe száll (még mindig dübörög az elektro a háttérben) és gondolom sok fiatal tévénéző fejében fogalmazódott meg az elhatározás: én orvos leszek. Nem tagadom, engem is hasonló érzések fogtak el (kár, hogy a lehetőségről már lekéstem), de általánoságban nem is tartom ezt bajnak: legalább kap egy kis reklámot az orvosi szakma is. :)
Összeségében egy remek sorozatot kaphattunk, a megvalósítás pazar és letisztult, sehol egy papírszag a díszletek esetében, az idol megformálások korrektek és stabilak, hálistennek a készítők nem fanservice-re használták őket fel (bár a pilot felütése Yamashita Tomohisa meztelen felsőtestével indul, de utána ezt a képet már mellőznünk kell végig a 11 epizód alatt). A Code Blue nagyon szép iskola példája annak amikor egy sorozatra van pénz, van kreativitás, van tehetség és mellé még józan ész is. Orvosi drámák kedvelőinek kötelező darab, csakúgy mint idolrajongóknak és mindenkinek, aki egy stabil és korrekt jdoramat szeretne látni. A sorozat egyébként kapott egy specialt és egy 2. évadot is, én már nagyon várom mindkettőt. Nehezen tudtam elszakadni ugyanis a sorozattól és főszereplőinktől. :)
10/9
Kulturális agysokk - Allison to Lillia
Kicsit sok idő telt el az utolsó bejegyzés óta, de sajnos a helyzetben egy darabig nem várok javulást. Szépen-lassan közeledik az az intenzív időszak, amikor már bizony a szakdolgozatomon kívül nem igen fog másra időm jutni.
Allison to Lillia
start: 2008. április 3 - 2008. október 2.
típus: 26 részes sorozat
műfaj: shoujo, kaland, romantikus
Történet: A történetben két lányzó kalandjait követhetjük végig. Az első 13 epizódban a szőke pilóta tanonc Allison és legjobb barátja, Will kalandjait kísérhetjük figyelemmel, míg a 14. résztől 15 évet ugorva a történetben Allison lányát, Lilliát ismerhetjük meg.
Én így érzem: Az Allison to Lillia a maga 26 epizódjával a régi shoujo kaland sorozatokat kívánta megidézni. E műfaj számunkra, magyar tévénézők számára is ismerősen hangozhat, elég csak a Candy, Candy vagy a Sandybellsorozatokra gondolni. Azt nem mondom, hogy az Allison to Lillia esetében a nosztalgia fogott el, lévén, hogy anno mikor ezek a sorozatok mentek, elég immunis voltam rájuk, most viszont valahogy még is előkerült a gyerekkkorom és épp ezért kíváncsian vetettem magam a sorozatra. A sorozat egyébként egy 2x3 részes light novel történeten alapszik (összesen 10 kötetben elbeszélve). Már ez némi gyanút kell, hogy keltsen, még ha light novelről van szó, akkor is. 4 illetve 6 kötetet kitevő történeteket 13-13 epizódban elmesélve? Hát, elég neccesre sikerült a megvalósítás. Azok, akik kedvelik az évtizedeket felölelő történeteket (köztük vagyok én is), különösen örülhettek a 2008. tavaszi szezonnak, amikor is két ilyen sorozatot is kaphatott az illető. Az Allison to Lillia azonban nálam, ugyanabba a hibába esett mint szezontársa, az Itazura na Kiss. A 3 történetet elmesélő light novel köteteknek köszönhetően, kapunk mindkét fejezetben 3-3 különálló történetet, amik között vajmi kevés az átkötés, sőt sokszor még annyi kapaszkodót se kapunk, mint a már fentebb is említett Itazura na Kiss esetében, így pedig igazán epizodikus lesz az egész sorozat.
Pedig az egyes mini fejezeteken belül, mint kaland sorozat jól működik az anime, bár arra viszonylag hamar rá kellett jönnöm, hogy a sorozat elsősorban nem az én korosztályomnak készült. Bár az adatlapokon a seinen címke is helyett kapott (gondolom a háborús téma miatt), én azonban mégis a fiatal lányoknak ajánlanám a sorozatot. Egyrészt a főhőseink mégis csak amazon lelkű fiatal lányok, másrészt a sorozatot a kaland mellett erősen átfogja a romantika is. Ezen felül a kaland rész is erősen vér- és erőszakmentesek. Főhőseink meglehetősen idealizáltak, eléggé fehér-fekete karakterekkel találkozunk, ahol pozitív hőseink egyszerűen nem tudnak tévedni, rendkívül kedvesek, önfeláldozóak és mindig jó döntést hoznak ezzel szemben negatív hőseink gonoszak, megáltalkodottak, ám az esély megvan arra, hogy magukban nézzenek és bűnbánatot tanúsítsanak.
Ha a két fejezetet külön nézzük, akkor az egy igen üdvös megoldás, ahogy a két fejezet átfedi egymást. Nemcsak a főhősök tekintetében, de elég sok mellékkarakter és leszármazottaik köszönnek vissza a sorozat második felében. Az viszont kevésbé tetszett, hogy a két fejezet hasonló elemekre építve, nagyon sokban idézte egymást, számomra ez már a fantáziátlanság határát súrolta. Maguk a főhősök egyébként, idealizáltságuk ellenére is, könnyen megkedvelhető karakterek, hamar együtt tudunk velük érezni. Aranyosak voltak férfi főhőseink is: Will penge elméje (és tudatlansága Allison érzelmeit illetően) és Treize talpraesettsége (illetve azon igyekezete, hogy végre bevallja érzelmeit Lilliának). A 13. rész a sorozat felének lezárása, különösen erős epizódra sikeredett, kár azonban, hogy a 26. rész, a valós lezárás, nem tudta ezt követni. Míg a 13. rész esetében egy valóban frappáns fejezet lezárás történt, addig a Lillia-arc erősen kapkodósra, ezzel együtt pedig az utolsó rész, erősen hiányosra sikeredett. Az előző fejezet miatt a Lillia-arc eleve sokkal több kérdéssel kellett, hogy foglalkozzon, de ebből a végére valahogy mégis az lett a legfontosabb, hogy Lillia végre rájöjjön, ki Treize és mit érez iránta. Pedig még rengeteg megmagyarázásra váró kérdést várt volna ránk. A sorozat tehát űrt hagy maga után és sajnos, nem azt a "hiányozni fognak karaktereink" érzés keretében, mint sokkal inkább, a "bbaaah, csak ennnyi, de hát erre, erre és erre még választ se kaptunk" esetben.
Megvalósítás terén számomra nem hozott sokat a sorozat, hozta a klasszikus shoujo megvalósítást, bár helyenként az animáció elég sekélyesre sikeredett. A háttérzene kellemes volt, abszolút illett a sorozat hangulatához. A mini arcok felütés mindig érdekes volt, kár, hogy a befejezések általában kapkodósra sikeredtek, sok volt a vaklárma a sorozatban és helyenként egy-két megoldás elég banálisra sikeredett, de ez köszönhető annak is, ahogy arról már fentebb is írtam, hogy a sorozat kerülte a nyílt erőszak és vér használatát.
Az Allison to Lillia összességében átlagos shoujo kaland sorozat (a seinen címke ellenére is), ami kellemes kapcsolódást nyújt annak, aki romantikára és vértelen izgalmakra vágyik. Egy újabb anime fölös popcorn mellé elsősorban lányoknak és azoknak, akik valami naiv és ártatlan sorozatra vágynak.
10/7
Kulturális agysokk - Monochrome Factor
A napi program még mindig változatlan, álláskeresés, szakdolgozatírás és anime/jdorama kikapcsolódás. Esetenként pedig 1-1 poszt, ahogy az most is történik.
Monochrome Factor
start: 2008. április 7 - 2008. szeptember 30.
típus: 24 részes sorozat
Történet: Nikaido Akira a szokásos iskolakerülő főhősünk, aki egy nap egy fura egyénnel fut össze. Az ezüsthajú, ördögűző jelmezbe bújt Shirogane az árnyékvilágból érkezett és Akira segítségét kéri, hogy az árnyék- és fényvilág egyensúlya helyre állhasson.
Ezt kaptam: A sorozat kábé annyira izgalmas és eredeti, mint amennyit az ismertető is sejtett. Nagyon nehezen nyeltem le az első pár epizódot, borzalmasan fantáziátlan volt az első pár epizód, de mivel DVD-s animéről van szó, nem akartam veszni hagyni olyan könnyen. Az első 4-5 epizódot átvészelve kaptam is egy tűrhető megvalósítást, természetesen még mindig erősen közepes háttérsztorival (értsd: hozta a kötelező elemeket, de semmi többet), átlagos karakterekkel, borzasztó animációval és háttérzenével. Komolyan, semmi pluszt nem tudok kiemelni a sorozatból, semmi újat nem kapott a szemem. A sorozat legérdekesebb részei természetesen most is a háttérsztoris epizódok voltak, nagyon tetszett például a nagyobb fejezetet lezáró 13. epizód, majd azt követő 14-15. ep is amikor új karaktereket és újabb elemeket fedezhettünk fel a sorozatban, de ennyi. Ha epizodikus sztorit kellett elmesélni a sorozat mindjárt vesztett dinaimikájából, az epizód fele ökörködéssel ment el majd a végén jött egy kaszabolnivaló ellenség és egy fight max. 2 percben elintézve. Jó oké, a sztori ad valami olyan magyarázatot, hogy főhőseink nem akarnak ölni, így megpróbálják kideríteni szerencsétlen "ellenséget" miért szállta meg a gonosz, majd próbálnak a lelkére hatni, de kábé ezt olyan hamar intézik el, mint amilyen hamar e mondat végére jutottatok.
Megvalósítás terén az egyetlen érdekesség, hogy az anime az akciós, shounenszerű felütés ellenére ad egy kis shounen ai mellékízt a szánknak. Bár ez a shounen ai nem állt többször, mint hogy "ördögűző" barátunk próbálta magát ráerőltetni iskolakerülő főhősünkre. Azért két csók elcsattan, de ennél több intimitást én nem tudtam felfedezni, főleg, hogy iskolakerülő főhősünk mindig leugatta szegény Shirogane agyát, ha próbálkozni merészelt. Nagyon romantikus! :P Karaktereink mint mondtam semmi nanát nem tudtak hozzátenni sorozatunkhoz van perverz homo, perverz bi, fiús lányzó, a bromance elemek kedvéért még egy férfi haver, csendes mindentudó, egy ifjú zseni és egy ikemen őrült csaj. Kapcsolatuk pont annyit, hogy amennyi a sorozat előreviteléhez kell se többet se kevesebbet. És ha már karakterek, akkor nézzünk rá az animációra. Ezutóbbi egyszerűen annyira igénytelen volt, hogy az több ponton okozott fájdalmat. Először is nem értettem mire fel ezek a '80-as évekbei frizurák? Azt hittem az eredeti manga igen régi, de hát könyörgöm egy 2004-es darabról beszélünk és ott se nagyon találkoztam ezekkel a fura sérókkal. De az animáció ezen felül is borzalmas volt, még arra se volt igény, hogy főhőseink igényes kivitelezést kapjanak. A háttérzene szintén felejthető, egy flashjáték 8-bites háttérzenéjében több fantáziát láttok mint ebben. Az opening és ending is könnyen felejthető. Az előbbit az Asriel együttes adja elő, ez a Metamorphose, nem sok szóra érdemes, csakúgy mint az ending melyet két verzióban is meghallgathatunk. Az egyikben főhősünk Akira és legjobb barátja Kengo előadásában (Awake ~ my everything ~), egy másik verzióban viszont a Shiroganet alakító seiyuu valamint egy a történetben később szerepet kapott, Shin, Kou énekelnek. Ez a "Kakusei~dark & light".
A shounen ai kedvelők talán örülhetnek, bár én nem tartom akkora élménynek, egy teljesen átlagos akció anime ezúttal a hölgyek részére, szóval akinek van pár felesleges popcornja és épp semmi dolga, elkezdheti, ezen felül nem tudnám másoknak ajánlani.
10/6
