2012. január
Első benyomás - Tree With Deep Roots
Most egy jópár poszt erejéig friss (januári) és szubjektíve friss (októberi-novemberi-decemberi) koreai és japán sorozatok valamint anime pilotokkal lesz tele a blog. :)
Tree With Deep Roots
start: 2012. október 5 - 6.
Ezt vártam: Igazából Kibou no Hikari ajánlotta a sorozatot, mert még anno decemberben valami koreai történelmi sorozatot szerettem volna nézni. Először a Queen Insoo-t néztem ki magamnak, aztán Kibou no Hikari hívta fel a figyelmem erre a sorozatra. Kevés elvárásom volt a sorozattal szemben: izgalmas és érdekes történelmi sorozatot vártam. :)
Ezt kaptam: Az alapsztori érdekes volt, tetszik az a történelmi kor és esemény, amelybe a sorozatot helyezték, viszont történelmi sorozatokhoz hűen a Tree With Deep Roots is epilógus epizódokkal nyitott, azaz az első két rész még inkább a történelmi kort vázolta fel, bemutatta a főhősök múltját. A konkrét történet még mindössze egy 5 percet kapott és az se sejtett túl sokat, viszont az első két rész eseményei után igen figyelemfelkeltő: miért is akarja megölni Ddol Bok a mostani királyt?
Bár az első két rész még mindössze felvezetés ám a történet hangulatát úgy érzem jól körvonalazta: taktikázás és erőfitogtatás erről szóltak az eddigi két rész. Az előbbit a második, az utóbbit az eső epizódban láttuk inkább kibontakozni. Őszintén szólva engem a pilot, a maga felépítésével jobban megfogott mint a második. Annál sokkal többször néztem az órára. Nem mondom, hogy a második epizód csalódást okozott, még mindig érdekel a sorozat és kíváncsi vagyok, hogy mi fogja alkotni a történet gerincét és hogyan fogják ezt megvalósítani. Mert hangulatot teremteni tudnak a készítők. Emellett érdekesek a karakterek is. Főleg Ddol Bok (Jang Hyuk), aki már gyerekkorában megmutatja azt a dühöt és aggressziót, ami valószínűleg (legalább is a kezdő képsorok alapján) az egész életét meg fogja határozni. Nagyon jól játszott Ddol Bok gyerekkori énjét alakító srác (Chae Sang Woo) is, tetszett az a düh és arrogancia, amivel a karaktert megalapozta. Érdekes a király (fiatalkori énjét Song Joong Ki alakította) jelleme is, főleg az apjával való viszonya. A második epizód egyik legérdekesebb kérdése számomra: mit is akar fiával a volt király? Mi a célja vele?
A megvalósítás a szokásos, legalábbis az eddig koreai történelmi sorozatok színvonalát hozzá. A jelenetek beállítása, a feszültségkeltés mind-mind jól tervezett szerintem. Kíváncsi vagyok a folytatásra és még egyszer köszönöm Kibou no Hikarinak az ajánlást! :)
Folytatás? lesz :)
Upcoming - 2012 február
Hát akkor kezdődjék egy újabb hónap. :)
ANIME
A hónap érdekessége, hogy a NoitaminA szekcióban január helyett e hónapban érkezik a következő sorozat. A január végén ugyanis, 3 hétig a Thermae Romae anime special változatát adta a szekció. Emellett a szokásos franchise termékeket láthatjuk a hónapban: OVA-k, mozifilmek illetve érkezni fog még egy sorozat is e hónapban.
Black Rock Shooter (2012)
start: 2012. február 2.
típus: 8 részes sorozat
műfaj: seinen
Kezdjük is a hónapot az ominózus címmel, a Black Rock Shooterrel. A név már ismerősen csenghet, hiszen már OVA, játékok, zenei klip és figurák kötődnek hozzá. A mostani darab középpontjában két lány, két teljesen eltérő jellem, akik úgy érzik valami összeköti őket és nem csak ebben a világban. Trailer: KATT IDE!
start: 2012. február 3.
típus: OVA
műfaj: shoujo
A Shogakukan által kiadott Ciao shoujo manga egyik mangájának anime változata, mely az ominózus magazin mellékleteként fog megjelenni. A téma: iskolai kiközösítés (másnéven: bullying), ahogy arra a cím (ijime) is utal. Nem tűnik egy könnyű darabnak.
Berserk: Ougon Jidai Hen
start: 2012. február 4.
típus: 3 részes mozifilm
műfaj: fantasy, kaland
Egy új Berserk-projekt, mely állítólag az egész Berserk manga történetét fogják feldolgozni. Trailer: KATT IDE!
start: 2012. február 5.
típus: sorozat
műfaj: mahou shoujo
A Pretty Cure franchise 9. feldolgozása következik. Märchenland királynőjét elrabolja a Gonosz Pierrot Császár. Az uralkodó kiszabadításához össze kell gyűjteni a Curé Decorokat, melyek a boldogságot hordják magukban. Candy, a tündér szövetkezik a fiatal Miyukival és ketten együtt elhatározzák, megkeresik ezeket a boldogsághordozókat. Trailer: KATT IDE!
Dragon Age: Dawn of the Seeker
start: 2012. február 11.
típus: mozifilm
műfaj: fantasy, akció
A Dragon Age fantasy RPG anime változata. A film valójában már az alcímével elmeséli a történet nanáját: A Chantry nevű szervezet a varázserők egyensúlyának fenntartásáért száll harcba, ám amikor kereszteslovagjaik elbuknak, elérkezik a Chantry elit rétegének, a Seekereknek az ideje. Trailer: KATT IDE!
Gyo
start: 2012. február 15.
típus: 1 részes OVA
műfaj: pszichothriller
Tadashi barátnőjét, Kaorit megfertőzte egy fémlábakon járó hal. Ezt a betegséget még a japán kormány fejlesztette ki fegyverként. Tadashi most útra indul, hogy megkeresse az ellenszert. Az OVA-t eredetileg múlt év végére tervezték, végül február lett belőle. :) Trailer: KATT IDE!
Minori Scramble!
start: 2012. február 15.
típus: 1 részes OVA
műfaj: vígjáték
Egy újabb késleltetett megjelenés az Aniplextől. Tamaki pingvineket kutat, bár valójában ki nem állhatja őket. A probléma kiküszöbölése érdekében kap egy penuinoidot (pingvin android), akivel állandóan csak bajba keverednek.
Mo Gyutto "Love" de Sekkinjuu!
start: 2012. február 15.
típus: zenei klip
műfaj: zene
Az anime-idol csapat, μ's 4. kislemeze. Trailer: KATT IDE!
Yuri Seijin Naoko-san (2012)
start: 2012. február 15.
típus: 1 részes OVA
műfaj: vígjáték
A két éve bemutatott hasonló című OVA folytatása. Trailer: KATT IDE!
start: 2012. február 22.
típus: OVA sorozat
műfaj: hárem, fantasy
A ToHeart 2 spin-off játékának OVA adaptációja, mely a To Heart 2 karaktereit egy fantasy történetbe helyezi át.
JDORAMA
Sorozatok és tanpatsuk terén nem túl nagy a választék, egész pontosan egy-egy jut mindkét típusra. :)
Bunshin
start: 2012. február 12.
típus: 5 részes sorozat
műfaj: dráma
Ujie Mariko Sapporoban él és gyermekjóléti tanulmányokat folytat. Kobayashi Futaba Tokyoban él és tanul. Marikot már régóta kétségek gyötrik életével kapcsolatban, mivel kevéssé hasonlít édesanyjára és nem is kapott sok szeretett tőle. Emlékek után kutatva kerül Tokyoba, ahol meglátja Futabát a tévében szerepelni. A hasonlóság olyan annyira szembeötlő, hogy a két lány kutakodni kezd. A két karaktert Nagasawa Masami (Last Friends) kelti életre.
Daichi no Fanfare
start: 2012. február 17 - 24.
típus: 2 részes tanpatsu
műfaj: sport, dráma
A történet helyszíne a Banei Keiba fogathatjó verseny, mely a hokkaidobeli Obihiro város egyik jellegzetessége. A kezdő lovas, Kitamura Shunpei egy egykori klasszis zsoké segítségével készül erre a nagy megmérettetésre. Főszerepben Kora Kengo mint az ifjú lovas és Terawaki Yasufumi mint a veterán zsoké. A sorozatot műsorára tűző NHK a tanpatsu levetítése után az idei Banei Keiba versenyt is közvetíteni fogja. Szép kis reklám! :)
Rövid a február és viszonylag rövid a felhozatal is. Engem sem sok mindent fogott meg. Animék terén megpróbálkozom a Smile Precure-vel, míg sorozatok terén a Bunshinnel. Jó nézelődést mindenkinek erre a hónapra! :)
Kulturális agysokk - Shiawase no Kiiroi Handkerchief
Szépen-lassan elmúlik az államvizsga utáni stressz, a napjaimat két dolog köré fonom (mármint amikor itthon vagyok): munkát találni és olasz nyelvvizsgára készülni. Persze több időm van minden másra is, például animék, sorozatok, filmek nézésére. Így tudtam megnézni ezt a darabot is.
Shiawasae no Kiiroi Handkerchief
start: 2011. október 10.
típus: 1 részes tanpatsu
műfaj: dráma, romantikus
Történet: Shima Yusaku (Abe Hiroshi - Shiroi Haru) 7 év után szabadul a börtönből útja Hokkaidora Haboro városába vezet. Itt találkozik két céltalan és jövő nélküli fiatallal (Horikita Maki és Hamada Gaku), akik akarva és akaratlanul is arra kényszerítik: nézzen szembe eddigi életével.
Én így érzem: A történet maga egy kellemes road movie-t ígért (nem az lett végül), ám engem mégis a szereplők fogtak meg. Főleg Natsukawa Yui és Abe Hiroshi kettőse. Mindkettejüket a Kekkon Dekinai Otokoban ismertem és kedveltem meg azonnal, kettejük játéka együtt és külön-külön kötelező darabbá teszi a sorozatot minden jdorama fan számára (aki még nem látta, most azonnal tessék pótolni!). Amikor megláttam a stáblistán a nevüket és, hogy házaspárt fognak alakítani, egyből felkeltette az érdeklődésem és rögtön a tanpatsu mellett döntöttem.
A tévéfilm egyébként Pete Hamill Going Home című írásán alapszik (Érdekes adat szerintem, hogy a szerző felesége egy japán újságírónő, Akio Fukiko. A történet első japán adaptációját 1977-ben kapta. Az ismert rendező Yamada Yoji vitte filmvászonra, a szereplők között pedig olyan nagy neveket találhatunk mint a japán Clint Eastwoodként is emlegetett Takakura Ken, Baisho Chieko, Momoi Kaori (a Sukiyaki Western Django badass nagyija) valamint Takeda Tetsuya (aka Kinpaichi-sensei). A történet egyébként 2008-ban egy amerikai remake-t is kapott William Hurt és Maria Bello főszereplésével. A 2011-es japán tévéfilm az egykori rendező Yamada Yoji felügyelte és maga írta a forgatókönyvet is. A filmben az '77-es változat két főszereplője, Baisho Chieko és Takeda Tetsuya is kapott egy kisebb szerepet.
Ezen adatok tudatában azért már kezdtek nőni az elvárásaim a tévéfilm felé, de őszintén szólva akár csalódásnak is lehet nevezni a kapott eredményt. Kicsit erős meghatározás és csak félig-meddig igaz, csalódás mindössze annyiban ért, hogy nem kaptam semmilyen pluszt a film megnézése után. 120 percen keresztül szépen-lassan végigcsordogált a film, kellemes volt nézni és Hamada Gaku karakterén kívül mindenkit megtudtam kedvelni, de miután kikapcsoltam a lejátszót, nem éreztem semmit. Semmi hatással nem volt rám a történet. Kellemes volt, elnéztem, de ennyi. A történet lineárisan vezet minket végig az eseményeken, semmilyen meglepő fordulat nincs benne, szépen végig vezet minket Abe Hiroshi karakterének történetén, de ennyi. Mindössze egy nagyobb, körülbelül 20 perces megszakítás volt a történetben, amikor visszatekint főhősünk a múltba, hogy jutott el idáig. Igazából nem is tudom mire ment el a maradék másfél óra. Volt ugyan még két másik jelentősebb szereplő: Horikita Maki és Hamada Gaku karaktere, ám ők inkább csak asszisztáltak. Bár a történet végére a készítők úgy mutatták: mindketten tanultak vmit Abe Hiroshi karakterének esetéből, de azt nem tudjuk, hogy ez mit jelent és igazából a folyamatot se tudjuk, hogy honnan hova szeretnének fejlődni. Keveset tudtunk meg kettejükről. Karakterfejlődés se volt igazán, tehát.
A megvalósítás mindenesetre jó: Hokkaido szép, a színészi játékok jók, mi más lehetnének, a jelenetek beállítása is pontos és ellátják szerepüket. Egyszeri alkalomra tökéletes volt ez a darab, bár a két órát helyenként már soknak éreztem. Mindenesetre kíváncsi lettem 1977-es változatra, valamiért van olyan érzésem, hogy a hiányzó elemeket ott esetleg megkaphatom.
10/7,5
Kulturális agysokk - Yasuko to Kenji
Jöjjön az új év első posztja ebben a rovatban. Kezdjük rögtön egy jdoramaval. :)
Yasuko to Kenji
start: 2008. július 12 - 2008. szeptember 20.
típus: 10 részes sorozat
műfaj: vígjáték, romantikus
Történet: Szülei halála óta a most 17 éves Yasukot (Tabe Mikako - Jiu) bátyja, az egykori bandavezér Kenji (Matsuoka Masahiro - Hissatsu Shigotonin 2009) neveli. Kenji azóta letelepedett és jelenleg álnéven mangakaként dolgozik. A probléma akkor kezdődik, amikor Yasuko szerelmes lesz. Ez az állapot már önmagában is tabu Kenji nevelési kódexében, hát még amikor rájön, hogy a kiszemelt fiú, Tsubaki Jun (Okura Tadayoshi - Hissatsu Shigotonin 2009, Umareru.) egykori rivalisának Erikának (Hirosue Ryoko - Triangle, Ryoma-den, 11 Nin mo Iru) az öccse. Azt azonban nem is sejti, hogy Erika már régóta nem vetélytársként, hanem sokkal inkább egy elérhetetlen szerelemként gondol Kenjire.
Én így érzem: Anno az első epizód kapcsán még kicsit bizonytalan voltam. Az a helyzet ugyanis a Yasuko to Kenjivel, hogy egy live action, egy kőkemény manga adpatáció, annak minden erősségével és gyengeségével. Rögtön az első, ezt döntse el ki-ki maga, hogy hova sorolja: a Yasuko to Kenji anno a Gokusen 3. évada után futott és több készítőt is átörökölt az előző szériából. Az egyik a sorozat főrendezője, Otani Taro, aki egyben a Gokusen-szériák egyik jelentősebb rendezője is volt. A másik név Oshima Michiru, aki a Gokusen háttérzenéjéért felelős. Ez utóbbi erősen hallatszik is a Yasuko to Kenji háttérzenéjében is, én váltig meg vagyok győződve arról, hogy egy komplett copy-paste történt.
Ha live-action akkor rögtön az eltúlzott karakterek illetve -megformálások juthatnak eszünkbe. Ez a Yasuko to Kenji esetében sincs másképp, így, aki az ilyen humortól idegenkedik, a Yasuko t Kenjivel se fog jól járni. Azok viszont, akik kedvelik főhőseink valamelyikét (főleg a két "nagyöreget"), tegyenek egy próbát a sorozattal. Matsuoka Masahiro például akármennyire is süllyesztette az idiotizmus szintjére Kenji megformálását, engem mégis el tudott szórakoztatni. Igen erőltetett arcokat, grimaszt vágott, abszolút túl játszotta a karakterét, de szinte mindenki ezt tette a sorozatban és teremtett egy olyan összhangot, ami miatt nem tudtam visszásnak érezni, nem tudott elborzasztani.
A jó értelemben vett butyutaságot és erőltetettséget a megvalósítás is erősítette: erősen épített díszletek, a már fent is említett Gokusen-háttérzene, a folytonos kamerába tekintgetés, nézés, kamerának beszélés. A sorozat tehát kipécézte magának ezt az egységes teátrális megvalósítást történet, alakítások és minden egyéb terén és erről az útról, egészen az utolsó epizódig nem is tér le. Ez volt az, ami miatt pozitívan tudott zárni nálam a sorozat.
Persze még mindig hangsúlyozom: a Yasuko to Kenji megvalósításához gyomor és ideg kell, túl egyedi és sajátságos ahhoz, hogy bárki élvezni tudja: az egyes idolok kedvelői, az eredeti manga ismerői, az eltúlzott humor szerelmesei viszont kedvelni fogják ezt a sorozatot. :)
10/8
Első benyomás - Ore no Sora: Keiji-hen
Útközben sikerült rábukkanom a Tsukahara Bokudenre is, így még ő is várható. :)
Ore no Sora: Keiji-hen
start: 2011. október 16.
Ezt vártam: A sorozat azzal keltette fel érdeklődésem, hogy főszereplője, Shounozaki Ken egy teljesen újonc színész, akit 2700 jelentkező közül választottak ki részben internetes szavazáson keresztül. Kíváncsi voltam a srácra, emellett a sorozat is valami könnyed nyomozgatást ígért, így kíváncsian vártam, mennyire tud kikapcsolni az Ore no Sora.
Ezt kaptam: Nem sok mindent, így az is nyilvánvaló, rövid ideig tartot ismeretségem a sorozattal. Egy gyenge, fantáziátlan sorozatot kaptam és az újonc főszereplő is inkább hátrányára mint előnyére vált a sorozatnak. Kezdjük ez utóbbinál. Igazából semmi baj nincs Shounozaki Kennel, más idolok is tudnak ilyen vagy ennél rosszab alakítást nyújtani. Az mondjuk látszik, hogy a pilot vetítése során tarthattak dráma tanárával az artikulálás leckénél, ugyanis szerencsétlen gyerek olyan precízen, óvatosan és tagolva ejti a szavakat, hogy elmehetne valami példafilmnek is ez a pilot japán tanulók számára. Számomra borzalmas volt, másrészt karaktere is igen idiótára és kiforratlanra sikeredett. Gazdag örökös nagy igazságérzettel, aki állandóan saját feje után megy. A legérthetetlenebb rész a pilotban mégis az volt, amikor hirtelen hipnotizálta az egyik gyanúsítottat (aki esetében hirtelen nem is értettem, mi köze a sorozathoz). Mi van? Ez valami misztikus szál akar itt lenni? Nem tudom, nem is érdekel.
A történet is elég gyenge, olyannyira, hogy hiába szedték szét a történetet kétepizódra, nem fogom folytatni, baromira nem érdekel ki a tettes és hogyan ölték meg szerencsétlen leányzót. Semmivel se tudták felkelteni az érdeklődésem, ráadásul főhősünk igazságérzete a végére már erősen irritálóvá is vált. A megvalósítás is gyenge: olcsó effektek és poénok, mű díszletek, lehetetlen vagy abszolút semleges karakterek.
Gyenge és érdektelen pilot, ami számomra gyenge és érdektelen sorozatot ígér. Nem vonz semmi a második epizód megnézésére, így maradt ennyi az Ore no Sora. Azért Shounozaki Ken sorsára kíváncsi leszek, mit fog kezdeni ezzel a főszereppel?
Folytatás? semmi értelme, teljesen érdektelen
Első benyomás - Sengyou Shufu Tantei
Már csak pár októberi sorozat van hátra egészen pontosan ez a poszt illetve a következő.
Sengyou Shufu Tantei
start: 2011. október 21.
Ezt vártam: Valójában nem volt a terveim között a sorozat, aztán a Nazotoki wa Dinner no Ato de poszt kapcsán ajánlotta Pacal, hogy próbáljam ki ezt a sorozatot. Őszintén eredetileg azért nem került a listámra, mert féltem, hogy túl bárgyú és modoros lesz a sorozat. Kapunk egy ripacskodó Fukada Kyokot, aki mindenféle rucikba bújva butábbnál butább ügyeket old meg. Valami ilyesmi kép ugrott be a történet olvasása kapcsán, aztán...
Ezt kaptam: ...aztán nem így történt. :) Ezúton is szeretném megköszönni Pacalnak az ajánlást, egy nem várt gyöngyszemet kaptam a sorozattal, amit majdnem magam mögött hagytam. :) A pilot az első fél óráig az előzetesekből megismert történetet adja: naiv, egyedül a férjéért élő feleség félreérthető szituációba kerül ezért, hogy a bizonyítékot visszaszerezze, nyomozónak áll. Aztán jött Kohinata Fumiyo (nem is értem, hogy suhant el a szemem a neve felett anno?) és vitt mindent. Enyhe utalások erejéig, de egyértelmű, a történet jóval többől áll annál, hogy Fukada Kyoko mindenféle rucikba nyomozgat. Ezzel az enyhe utalással mindent vitt nálam a sorozat, hirtelen figyelni kezdtem az eseményeket és kezdődött a kombinálás is. Akkor lehet, hogy ő nem is az, aki? Lehet, hogy kettejük között nem is az, aki? A legnagyobb kérdés számomra az, akkor ki is Kohinata Fumiyo és mi lesz a szerepe a sorozatban?
Persze a többiekre sincs panasz. A csavarral mindjárt érdekes lett a férj, Fujiki Naohito karaktere. Fukada Kyoko igazából mintha a Gakko ja...-ból lépett át: ugyanazt a naiv, romantikus és kissé együgyü karaktert adja, ugyanazokkal a gesztusokkal, mimikával mint anno abban a sorozatban. A legnagyobb meglepetésünket mégis a nyomozó/lesifotós Kiritani Kenta alakítja. Először nem akartam elhinni, hogy ez a színész megegyezik azzal, aki a ROOKIES legidegesítőbb karakterét formálta meg, pedig így van. Itt viszont egy fess, laza, kissé szélhámos karaktert alakít. Igazi pálfordulás, de jól áll neki és végre minden idióta mázt lerázva magáról mutathatta meg, tud ő tisztességesen is alakítani.
A megvalósítás korrekt volt, nem túl kiemelkedő nem is túl mázos. Igazából nagyon jól hozzásimul a történethez, remekül asszisztál. Összeségében tehát kíváncsian várom a folytatást és még egyszer köszönöm az ajánlást Pacalnak! :)
Folytatás? mindenképp!
Egyéb - Kedvencek 2011-ben - Anime sorozatok
Következzen akkor az utolsó visszatekintő poszt 2011-re vonatkozólag.
Anime sorozatok
Animék tekintetében hét darabot sikerült befejeznem, mindet még a 2008-as évből. Összességében az anime sorozatok elég vegyes képet mutatnak, kifejezetten réteg darabok jutottak a kezembe és úgy érzem, egy kivételével, egyik sem nyújtott maradandó szórakozást számomra. Egyszeri szórakozásnak persze majdnem mindegyik elmegy, de az újranézés erősen kétséges, max. egy-két rész erejéig.
7. Amatsuki
A legkevesebbet számomra, egyértelműen az Amatsuki adta. Nagyon ritkán, mondhatni egyszer se tudott elszórakoztatni. A történet abszolút nem tudott involválni. A személyes érdektelenség mellett a sorozat kárára szolgál az is, hogy a történetet egyértelműen folytatásra szánták, egy bevezetőt kaptunk mindössze. A megvalósítás se sikerült valami színvonalasra: gyenge animáció, még gyérebb háttérzene, a karakteranimáció szintén gyér. Az Amatsuki igazából semmivel se tudott lenyűgözni.
A Monochrome Factor mindössze annyival tudott többet adni az Amatsukinál, hogy néha azért el tudott szórakoztatni és 26 epizódja révén (az Amatsuki csak 13-t kapott) valamivel gatyába rázottabb történetet kapott mégha maga az alapsztori elég bárgyúra és gyengére is sikeredett. Amúgy szintén egy kifejezetten gyenge sorozatról beszélünk: az animáció, karakterek, háttérzene itt is szánalmas. Hőseink sablonosak, egysíkúak és nem egyszer kifejezetten idegesítőek. Szintén egy felejthető alkotás volt számomra.
Az év több csalódást is hozott animék terén, ezek közül az egyik jelen sorozatunk. Az Allison to Lillia talán abban a pontban bukott először nagyott, hogy túl sok mindent akart közölni a nézőkkel: egy 10 kötetes light novel (bármennyire is könnyed a műfaj) túl sok ahhoz, hogy szépen mindent megértessünk a nézőkkel, mindent átadjunk. Főleg, ha minden kötet szövevényes történetet ígér és a készítők 3 epizódot szántak a kibontásra, elmagyarázásra. Ennek meg is lett az eredménye: kapkodós, logikátlan és sablonos történet. Az ember sokszor érzi úgy fontos jelenetekről maradt le vagy nem magyaráztak el neki semmit se, így hamar érdektelen lesz neki a sorozat, karakterei sorsai egyáltalán nem érdekli őket. Én legalábbis ezt éreztem a sorozat végére.
A 20 arcú rabló története ígéretesen kezdődött: egy kalandsorozatnak ígérkezett Húszarcú Rablónkkal és az oltalma alá vett árvával, Chikoval. Aztán a 10. epizód környékén a készítők el kezdtek csavargatni a történeten, elsőre jó ötletnek tűnt, aztán a folyamatos csavargatások révén a történet teljes kisiklott, képtelenebbnél képtelenebb dolgokba vágtunk bele. Szerintem a sorozat írói se tudák mit akarnak Chikoékkal, mit akarnak az alapmangából kihozni. Így kaptunk egy felemás valamit: kicsit kaland, kicsit krimi, kicsit valami tini nyomozgatás. A másik nagy csalódás volt számomra ebben az évben.
A dobogó legalsó fokára érkeztünk, de ez közel sem jelenti azt, hogy meg lennék elégedve az Itazura na Kiss animével. Még mindig több negatívumot tudnék sorolni mint pozitívumot. Azt azért be kell vallani, ez a sorozat is vét suta hibákat számomra, de sokkal inkább megbocsáthatóbbak ezek, mint az eddigi sorozatok esetében. A hiba alapja itt is a kapkodás, csakúgy mint az Allison to Lillia esetében. Ám a sietség sokkal kevésbé érződik ezen a sorozaton, így elnézőbb voltam. A másik probléma a történet sablonossága volt: egy klasszikus shoujo történet és ha "klasszikusságra" gondolok itt tényleg a '80-as, '90-es évek konzervatív japán család modelljét kell elővenni: egykeresős család, szülők tisztelete, a nők helye a családban. A soroaztban ez koránt sem ilyen drámaian került előtérbe, az Itazura na Kiss azért ki tud kapcsolni. Kotoko néha már idegesítően baka, Naoki pedig kifejezetten bunkó tud lenni, de egy darabig el tudtam ezen szórakozni. :)
Meglepett, hogy ilyen magasra fel tudott kúszni a sorozat, pedig anno nem hagyott annyira mély nyomott bennem, de elnézve a listát, ha akartam, se tudtam volna hátrébb szuszakodni. Nem baj, marad itt. :) Őszintén szólva ugyanis nem volt annyira fájdalmas élmény a Vampire Knight, mint amire számítottam. A történet (háttérsztori) szerintem kifejezetten ígéretes, nagyon érdekesek a karakterek, életük, múltjuk, jelenük és jövőjük. Az egyetlen és néha elég nagy fájdalmam viszont az volt a sorozattal, hogy túlságosan hajlott a felesleges fanservice-re. Bár az is lehet én vagyok immunis erre az erotikus vérszívásra, felesleges szenvedésre. Yuki múltja, Zero kettősége sokkal érdekesebb mint az a szerelmi háromszög, amire a történet fele elment.
1. Nabari no Ou
Az abszolút győztes nálam! A Nabari no Ou esetében nehezen tudok negatívat mondani, így távolról visszatekintve pedig még inkább. Szerintem egy méltatlanul elfeledett sorozat, mindössze azért mert két férfi szereplőnk viszonya elég intim ahhoz, hogy sokan a BL/shounen ai "szemetesbe" hajítva feledkezzenek meg minél gyorsabban a sorozatról. Vagy épp azért, mert iszonyat lassú a sorozat...pedig ez egy "nindzsa-anime". Jaj kérem, felejtsük már el a Narutót, a Nabari no Ou ésszel próbál meggyőzni minket és érzelmekkel, és még mindig nem OLYAN érzelmekre gondolok. Hanem szép érzelmekre, mint barátság, ami egyaránt jelenti a bizalmat, a kitartást és a küzdelmet. Tényleg csak pozitívumokat tudok sorolni a sorozattal kapcsolatban, amit a messzeség és az emlékek csak még jobban megszépítenek: kedvcsináló OP/END, végig remekül illeszkedő háttérzene, egyedi animáció, érdekes karakterek, moralizálás. Én mindent megtaláltam ebben az animében, amit egy animétől meg szeretnék kapni. :)
Ez volt tehát 2011 szubjektív szemszögből. A múlt évnek tehát végleg búcsút intettem, jöjjön 2012: új bejegyzések esetlegesen új rovatok és lehetőségek a blog életében. Remélem minél több ötletem megvalósításra kerül! :) És természetesen várom a ti véleményeteket is: milyen élményben volt részetek távol-keleti filmek, sorozatok, animék terén tavaly? :)
Egyéb - Kedvencek 2011-ben - Jdorama-k
Dobpergés és cintányér, jöjjenek a jdorama sorozatok top listája! :)
Jdorama
Tavalyi évben a jdoramak húzták a legrövidebbet. Összvissz 5 sorozatot sikerült megnéznem. Igen, szerintem is szánalmasan kevés ez az arány, így a 2012-es év egyik célkitűzése mindenképp az lesz, hogy minden hónapban legalább egy sorozatról olvashassatok a Kulturális agysokk rovatban. Hajrá! :)
Az öt általam látott sorozat közül egyértelműen ő kerül a toplista végére. Átlagos nyomozgatós történet, de engem többször is untatott vagy szisszentem fel a túlzott tinimázon. Az esetek se voltak valami körmönfont esetek. Egyedül két dolog emelkedett ki: Kamiki Ryunosuke illetve az OP/END.
Szintén egy stabil helyezés. A négy negyvenes hölgy "kalandjait" bemutató sorozat egy egyszerű, kedves, helyenként vitriolos helyenként kissé melodramatikus történet. A 9 részével megmosolygtat és kikapcsol. Nálam az egyszer nézhető kategória kellemes emlékekkel a zsebemben. :)
A dobogó három fokára három olyan alkotás állt, amit igazán tudok ajánlani bárkinek. A Code Blue került ezek közül a bronzérmes helyre: a megvalósítás szerintem igen erős, én egy valódi kórházban éreztem magam. A történetek is jól felépítettek ha kell humorosak, ha kell drámaiak. Aragaki Yui és Yamashita Tomohisa is kellemes karakterek voltak és kíváncsian várom a folytatást.
Csupa pozitívumot lehet mondani erről a sorozatról. Amivel talán még a Code Blue-nál is többet mutat, hogy közölni akar velünk valamit. Politikai világa kicsit idealisztikus, de mégis hihető, egy olyan képet fest, amit mindannyian szeretnénk látni. Az álnokság, a hátbatámadás itt is jelen van. De van egy hősünk, Kimura Takuya, aki próbál őszintén és egyenesen lavírozni ebben a világban. Abszolút ajánlom a sorozatot! :)
1. Maou (2008)
Ha személyes kedvenct kéne néznem a CHANGE-t raknám előre, ám történetet tekintve a Maou mégis többet ad. Az első epizód kitűzött maga elé egy célt és erről az útról nem is tért le egészen az utolsó epizódig. Morálisan vitatható és ellentmondásos történet és karakterek, ami végig leköti az embert teljes személyében. Ez volt az a sorozat, ami elől nem tudtam úgy felkelni, hogy ne gondolkodjak el a látottakon. Ettől lett a listán ő az első.
Ez sajnos nem volt egy hosszú poszt, de igyekszem év végén már egy tartalmasabb posztot alkotni ebben a témában. A 2011-es évre való visszatekintést az anime poszt fogja zárni hamarosan. :)
Első benyomás - Runaway
Még egészen pontosan három darab jdorama maradt hátra az őszi szezonból. Szeretnék még a héten írni róluk, hogy jövő héttől már az idei sorozatoké lehessen a blog. :)
Runaway
start: 2011. október 27.
Ezt vártam: Bár ez a távol-keleti Prison Break alaphang is érdekes, a leginkább mégis Ichihara Hayato megjelenése fogott meg. A ROOKIES óta keresem a sorozatait, filmjeit. A Saru Lock idióta szerelője után most egy komolyabb, drámaibb szerepben kapott esélyt, kíváncsi voltam, hogy alakítja az ártatlanul elítélt apuka karakterét.
Ezt kaptam: Másfélórás pilotra azért nem számítottam, de üsse kavics, végülis többnyire ki tudta tölteni az időt a történet. Az első epizódban megismerhettük a négy szökevényt, történetüket illetve kaptunk egy ötödik szökevényt is egy tündéri kislány (Kumada Sea - Dosokai) személyében. A másfélóra nagyrészét a szökés, rohanás tette ki, de közben azért megtudtuk azt is, miért zárták be négy hősünket. Kiderült, hogy egyikük ügye sem olyan egyszerű mint az elsőre látszik és bűnösségük is megkérdőjelezhető, ha épp nem teljesen kizárható (értsd: Tsukamoto Takashi, aki házassága előtt kellett, hogy bevonuljon valaki más helyett a börtönbe a yakuza parancsára). Aztán itt van még egy kislány is, Sakura, aki kegyetlen édesanyja és nevelőapja elől menekül el és keveredik össze a négy szökevénnyel. Őszintén szólva számomra picit irreális volt, ahogy végül maguk közé fogadták a lányt. Igen volt veszekedés meg vita, de a józan ész végül mégis legyőzettetett. Jó oké, az érzelmileg erősen labilis Ichihara Hayato karaktere meggyőzte végül a többieket, de belegondolva a valós életben mikor fordulna elő, hogy egy szökevény magához vegyen egy kislányt és együtt meneküljenek? A másik fele pedig, hogy meddig tart velük a kislány? Mi lesz vele azután, hogy mindenki megkapta a pénzét, bosszút állt etc.?
Ezek egyelőre költői kérdések maradnak. Azonban ennek ellenére sem szeretném nagyon bántani a sorozatot, szépen lett felépítve. Bár az első 5 percben már egy igen nagy spoilert lőnek a nézők számára, de ez nálam inkább a sorozat drámaiságát erősítette. Jó volt az is, ahogy a készítők csepegtették az információ adagokat a háttérsztorihoz: mindig csak egy picit, keveset, pont annyit, amennyi szükséges és emellett még érdekelni kezdje az embert: és még mi történt? A forgatókönyv felépítése tehát tökéletes lett. Néha azért éreztem a másfél órát a sorozaton, de a hangulatváltás a legtöbb esetben jókor és jó ütemben érkezett.
A megvalósításra lehet talán még picit panaszkodni. Főleg a díszletek, belső jelenetek voltak nagyon műek, látszott, hogy papírfalak közé épített kórházat, börtönt, házakat látunk. Ez picit bántotta a szemem, de még belefér.
Feszült üldözés, érdekes háttérsztorik. Elsőre ennyit kaptam a Runawaytól, és annyi sejtetést, hogy mindenképp a tovább gombra szaladjon a kezem. Megéri elkezdeni és, úgy érzem, megéri folytatni is. :)
Folytatás? lesz :)
Egyéb - Kedvencek 2011-ben - Anime mozifilmek
Folytassuk akkor a sort ezúttal az animációs mozifilmekkel!
Anime (mozifilmek)
Mozifilmek esetében már valamivel kellemesebb élmények értek, mint OVA-k esetében. A 6 mozfilm közül, melyet tavaly sikerült megnéznem, egyik se borzasztott el olyan mértékben mint mondjuk a Kemono to Chat vagy a Spelunker-sensei az OVA-knál. Csalódás volt, ez tény, de összeségében minden mozifilm hozott valami érdekességet magával.
6. Az előőrs (First Squad: The Moment of Truth) [2009]
Bár a toplista végén helyezkedik el, még se mondanám egy kellemetlen élménynek Az előőrs c. filmet. Tény, hogy anno nem azt kaptam tőle, amit szerettem volna, az egy óra több helyen is elkapkodott volt és néha a logika is erősen megkérdőjelezhető, mégis kellemes élménynek nevezhető a film. Értékét és élményét tekintve azonban tőle kaptam a legkevesebbet, így nyugodt szívvel került a lista végére.
Ez az a pont, ahol egyértelműen megmutatkozik, a listám erősen szubjektív. A film helyezése ugyanis egyértelműen annak köszönhető, nem ismerem a Tales of franchise-t. Így a film 5. helye sokkal inkább annak szól, hogy nem tudtam mit kezdeni a filmmel. Nem sok mindent mozgatott meg bennem, a látvány szép volt, de ennyi.
4. Welcome to the Space Show! [2010]
A legnagyobb csalódás mindenképp a Welcome to the Space Show esetében ért. Jópofa kis film, aranyos, de végig volt valami furcsa aurája és hangulata, amit nem tudtam magamévá tenni. A kutyától például egyenesen rázott a hideg és sokszor éreztem úgy, a film élvezetét nem józan állapothoz mérték. Néha elszórakoztatott, néha bosszantott. A megvalósítás szép volt, ennyi.
Ez a 6 részes filmsorozat szintén csalódást okozott, de közel sem olyan nagymértékűt mint a Space Show. Egyetlen, bár nem épp kicsi, hibája az volt, hogy számomra nem nyújtott semmilyen pluszt. Elnézegettem a gyönyörű vizualizációt, a harcoló robotokat és néha bosszankodtam a felesleges fanservice-n, de ennyi. Jó lett volna kapni valami kis mondanivalót is, akár pár karakteren, akár maga a világ mélyebb bemutatásán keresztül, mert az esély és a lehetőség (értsd: 6 x 50 perc) meg volt rá. Végül nem kaptam semmit, mindegy, mindenesetre közben azért jól szórakoztam, ezért engedtem fel a dobogó legalsó fokára.
A dobogó ezüstözött fokára a Kawa no Hikari egy egyszerű animáció 2009-ből. A történet elsősorban a gyerekek számára készült és szerintem tökéletesen teljesíti a célját legalábbis én szívesen betenném (ha elérhető lenne magyar szinkronnal) a pár éves unokaöccséim számára és tudom, hogy élveznék. Ez azért maga után vonza azt is, hogy én immár 25 éves fejjel kicsit kevésbé élveztem, pár helyen elásítottam magam, de ezt abszolút nem vonom a film kárára. Az üzenet így is átjött: védjük a környezetet!
1. Karigurashi no Arrietty [2010]
Filmek terén is egyértelmű volt, kié az aranyérem. Ghibliék számomra most is tökéleteset alkottak: egy elbűvülő, naivan intim filmet egy erős főhősnővel és egy varázslatos minivilággal. Beszippantott a film, teljesen átéreztem, mivel jár pár centisként élni ebben a hatalmas világban. Tény, hogy a Karigurashi kevésbé eseménydús, jóval csendesebb a '90-es évek Ghibli filmjeinél, de engem így is elvarázsolt teljesen, hihetetlen magával ragadó atmoszférát tudott teremteni a stúdió.
Ők tehát 2011 kedvence animációs filmjei, a sor 2011 kedvenc jdoramaival folytatódik hamarosan! :)
