- all comment

• Blog oldal
• Archívum
• 

Első benyomás - Saiko no Jinsei no Owarikata~Ending Planners~

És akkor a másik januári jdorama, viszont azt nézegettem közben, hogy jó pár lemaradásom van még. Többek között nem írtam az idei év taiga drámájáról, a Taira no Kiyomoriról sem. Súlyos lemaradások ezek! :)

Saiko no Jinsei no Owarikata ~Ending Planners~

start: 2012. január 12.

Ezt vártam: Egy újabb Johnny's Jr. idol sorozat. Ha őszinte akarok lenni, felemás a viszonyom Yamashita Tomohisával (Stand Up!). Vannak sorozatok, amikre rá tud érezni és vannak sorozatok, melyeket a szokásos idol játékkal old meg. Ennek ellenére is bele-belenézek a sorozataiba. Így tettem most is. Egy krimis-nyomozgatós sorozatot vártam, bár a fő vonzerőt mégis az Eikura Nanaval (Mei-chan no Shitsuji, Mitsu no Aji) közös romantikus szál jelentette.

Ezt kaptam: Érdekes és ugyanakkor igen kellemes csalódás ért ezzel a pilottal kapcsolatban. Én egy krimizős-nyomozós sztorit vártam és teljesen nem ezt kaptam. Lehet, hogy a második epizódtól már nekem lesz igazam, de a pilot ehelyett teljesen másra épített. Krimi helyett inkább egy személyes drámát kaptunk, megismertük Yamashita Tomohisa karakterét és lépésről lépésre követtük nyomon azt, hogy egy tipikus irodistából hogyan lesz temetkezési vállalkozó. Sőt, ami még ennél is fontosabb az apjával gyermekkora óta távolságtartó főhősünk hogyan érti meg apját és kerül hozzá és életéhez közelebb annak halála után.

Meglepő volt és igen kellemes ez a pilot, amit a színészek visszafogott játéka csak még erősebbé tett. Yamashita Tomohisa abszolút visszafogott volt csakúgy mint Maeda Atsuko (Hana Kimi 2011), aki a kötelességtudó és alázatos húg szerepével  cseppnyit közelebb került a szívemhez. Nagyon aranyos volt Eikura Nana és Yamapi találkozása is. A legkellemesebb viszont mindenképp Yamazaki Tsutomu felbukkanása volt. A színészre még páran a 2008-ban Oscar-díjat nyert Okuribito (Departures)-ből emlékezhetnek. E film története egyébként nagy vonalakban egyezik jelen sorozatunkkal: egy csellistából temetkezési alkalmazottá avanzsált férfi életét mutatja. Yamazaki, csakúgy mint sejthetően itt is, egy olyan férfit alakít, aki szakmáját hittel és alázattal végzi, teljesen ellent mondva ezzel a japán közfelfogásnak. Nagyon sokat keringünk itt a halál és annak japán felfogása körül, ami nem véletlen. A szigetországban ugyanis a mai napig kétkedve és viszolygással fogadják mindazokat, akik foglalkozása kapcsolatban hozható a halállal. Többnyire megvetés, lenézés vár mindazokra, akik ezt a foglalkozást űzik.

Ezért is tetszett igazán, hogy a sorozat nem egyből valami laza nyomozgatással kedződött, hanem időt szánt arra is: milyen lehet válllalni azt, hogy olyan foglalkozást és így életet választottál magadnak, mely révén megkülönböztetés lesz a sorsod. Ügyesek voltak a készítők, engem mindenképp megfogtak ezzel a felvezetéssel. Kíváncsian várom most már a folytatás! :)

A sorozat sorsa? Talán itt is kitart a lendület a végéig :) Kíváncsi leszek a folytatásra!

Első benyomás - Lucky Seven

Folytatódjék a sor a maradék két január jdoramaval.

Lucky Seven

start: 2012. január 16.

Ezt vártam: Matsumoto Jun (Bambino, Hana Yori Dango Final) egyike azon idoloknak, akik beszippantottak anno a jdoramak világába. A kezdeti lelkesedés jócskán csappant azóta, de a jdoramait azért még kíváncsian nézem a nosztalgia érzés miatt. A mostani sorozat ráadásul nem is tűnt annyira nehéz falatnak, egy könnyed kis krimizős-vicceskedős sorozatot.

Ezt kaptam: Rég volt már január így akarva-akaratlanul is elkaptam pár kritikát az akkori sorozatokkal kapcsolatban. A Lucky Seven esetében többeknél is a "nem nyűgözött le" kritikákat olvastam. "Sótlan", "nem szól igazán semmiről" még valami ilyesmikre emlékszem. Furcsa, lehet a viszonylag semleges elvárások miatt, de én remekül szórakoztam a piloton.

Bár a sorozat sok szereplős és szinte mindenki megkapja a maga játékidejét, de a történetet mégis Matsumoto Jun indítja be és a pilot is viszonylag sokat épített rá. Említettem már az előző szekcióban is, hogy Matsumoto Jun korai kedvenceim egyike volt. Anno a Hana Yori Dangoban figyeltem fel rá, Domyouji Tsukasa megformálása "legendás" szerintem és képes volt velem elhitetni azt, hogy ért a színjátszáshoz. A későbbi szerepei azonban sorra cáfolták ezt meg. Most viszont, mintha újból magára talált volna MatsuJun és a kölyök Shuntaro szerepe kifejezetten jól áll neki: laza, játékos, igazi kölyök, jól áll neki ez a szerep és élni is tudott vele. Csakúgy mint a többiek, nagyon tetszett, ahogy a főhősök rátaláltak karaktereikre, élvezettel játszották azt és élvezettek játszottak együtt is. Ettől pedig működni tudott nálam a sorozat. Különösen emlékezetes Eita (Last Friends, Sunao ni Narenakute, Soredemo, Ikite Yuku) és Matsumoto Jun ketrecharca, ami épp annyira alkalmas nyálcsorgatásra mint mosolygásra (egy-két elkapott mosolyt, azért el lehet csípni kettejük arcán). A másik kiemelkedő név Matsumoto Jun neve mellett az Matsushima Nanako (Kaseifu no Mita), aki annak idején a fentebb is említett HYD-ben Tsukasa nővérét alakította és igen sok emlékezetes jelenet fűződik nevükhöz. Jó volt újból együtt látni őket, elfogott a nosztalgia.

A megvalósításra sincs panasz, szép beállítások, jelenetek, pörgött az egész pilot. Jól szórakoztam, még mindig ezt tudom erősíteni. Nem értem a fennakadásokat, bár lehet, mondom, az én elvárásaim voltak alacsonyak.

A sorozat sorsa? Meg merem kockáztatni, hogy a végéig maradok.

Első benyomás - Hungry!!

Még egy jdorama, amelynek sikerült eljutni a pilotjáig! Juhéé!

Hungry!!

start: 2012. január 10.

Ezt vártam: Mukai Osamu nagy kedvenc, és tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. A srác egyike Japán legkedveltebb idoljszínészeinek. Nem tudom másokat mivel nyert meg, engem jókisfiús bája és mosolya, visszafogott stílusa fogott meg. Először a Honey and Clover sorozatban ismertem meg és azonnal megfogott szexi megane karaktere. Majd jöttek sorba a szerepei és hirtelen azon kaptam, ha meglátom valahol a nevét, garantált, hogy az adott film/sorozat listás lesz. Így van ez a Hungryval is, melynek története egy kellemes és könnyed gasztronómiai sorozatot ígért. Csak semmi komolykodás, ez kellett most nekem!

Ezt kaptam: Repes a szívem, ugyanis a Hungry pilotja nem okozott csalódást. Egy kellemes gasztronómiai sorozat némi rock and rollal és romantikával fűszerezve. Hmm, nyamm-nyamm. Ráadásul Mukai Osamu mellett több kedvencem is felbukkant mint Tsukamoto Takashi illetve Miura Shohei is, így csak még nagyobb kedvvel faltam a perceket. Ja és ne feledkezzünk meg Inagaki Gororól sem a SMAP-rajongók kedvéért. Én nem igazán vagyok nagy rajongója és hajlamos vagyok igazat adni azoknak, kik azt mondják, színészileg se kifejezetten tehetséges, itt viszont korrektül adta a főgonoszt. Pont annyi műviséget csalt a szerepébe, amennyi kellett. És természetesen ne feledkezzünk meg női főhősnőnkről sem, a japán sorozatvilágban frissen debütált Takimoto Miori, aki rögtön második sorozatában már főszerepet játszhatott (Ikemen Desu Ne).

A sorozat kivitelezése is igényesre sikeredett, kellemes látvány a szemnek és nemcsak akkor, amikor rock bishijeink foglalják el premier plán a képernyőt. Szép hátterek, éles beállítások, egyedül a két rivalizáló étterem belső kialakítása sikerült kicsit műre, amit azért sajnálok. :( A történet is kellemes, a jelenetek is aranyosak, a Rockhead csapatot azonnal szívébe zárja az ember lánya és már most sejthető a potenciális szerelmi szál is (tipikus utálak/szeretlek kapcsolat).

Szóval beváltotta a reményeket: könnyed, aranyos, kissé habos-babos történet, Mukai Osamu  pedig még mindig bűbáj, a többiek pedig jól asszisztálnak. Semmi komolyság, ezt vártam, ezt kaptam, folyt. köv.! :)

A sorozat sorsa? Szerintem végig bírom majd szusszal :)

Első benyomás - Honjitsu wa Taian Nari

Lassan két hét telt el az utolsó bejegyzés óta, jesszus, de szalad az idő. Ma viszont a sarkamra álltam, elővettem a kis jegyzetfüzetem és szépen betábláztam a napomat, napjaimat. Kiderül, sikerül-e így már valami rendet vágni az életembe! :) Ennyit a hétköznapjaimról, inkább térjünk rá jelen posztunk tárgyára.

Honjitsu wa Taian Nari

start: 2012. január 10.

Ezt vártam: Semmilyen nagy elváráso se volt, valami könnyed kis sztorit vártam csippetnyi krimivel megfűszerezve, semmi különleges. :)

Ezt kaptam: Fél óra krimivígjátékot, vagyis nagyjából azt, amire számítottam. Főhősnőnk (Yuka - My Girl) ügynöksége öt esküvőt próbál lebonyolítani ugyanazon a napon. A gépezetbe akkor kerül porszem, amikor az ügynökség egy fenyegető levelet kap. Yuka és kollégái megpróbálják kideríteni ki és melyik esküvőt szeretné tönkre tenni, ám arra hamarosan rádöbbenhetnek a nézők is: minden pár életében van valami rejtegetnivaló. A sztori tehát kellően izgalmas alapokkal rendelkezik ráadásul az öt esküvő révén bőven kapunk mellékszálakat is, amik nem engedik, hogy a törtéent lelaposodjon.

Az első epizódban főleg három esküvő kapott nagyobb szerepet: egyik esetében egy ikerpár egyik tagja kíván házasságot kötni (az ikerpár szerepében Tanimura Mitsuki - Cat Street), ám előtte próba elé szeretné állítani leendő férjét (illetve saját testvérét is); a második esetben egy kisfiú (Kato Seishiro - Tenchijin) jön rá, hogy leendő mostohaapja (Watabe Gota - Yasuko to Kenji) esetlegesen valamit tervez édesanyja (Kirishima Reika) ellen, végül jön Osaki-sama (Hoshino Mari) minden esküvőtervező rémálma, aki ott tesz keresztbe a szervezőknek, ahol csak tud.

Mindezen és még ennél több szál is mindössze 30 percben lett összefoglalva, ami miatt a pilot kifejezetten pörgősre sikerült. Akadnak érdesek elemek, kérdések bőven, e szempontból tehát akár tökéletesen is teljesíthet még a sorozat.

Valami miatt azonban nem tudtam igazán lelkesedni a pilot miatt. Egyrészt a színészi játék bántotta a szemem, kevés meggyőző alakítást kaptam és számomra a főhősnő, Yuka is a gyengébbek között szerepelt. Másrészt a megvalósítás is igen gyenge, helyenként szemfájdító volt. A beállítások mesterkéltté tették a történetet, volt egy-két gyenge és teljesen felesleges effekt a történetben, ami helyenként bugyutává tette a sorozatot nálam, főleg, ahogy azt fentebb is írtam, ezek az effektek teljesen felesleges és elhagyhatóak is lennének.

Végülis egyszeri szórakozásnak elmegy a sorozat. Nem hozott nagyon lázba, de a többszálon futó történet, akár még, talán-talán érdekessé is teheti a sorozatot. Reménykedjünk.

A sorozat sorsa? Jelen állás szerint még az is lehet, hogy a feléig se jutok el, minden a mellékszálaktól függ.

Első benyomás - Brave10

Jöjjön az utolsó januári anime, így márciusban ideje volt már. :P

Brave10

start: 2012. január 7.

Ezt vártam: Valami átlagos és egyszerű kalandsorozattal és némi harccal is bőven megelégedtem volna. :)

Ezt kaptam: Egyszer már megkaptam a magamét, miszerint, mi az, hogy keretsztori nélkül, in medias res nem tudok egyből belehelyezkedni egy sztoriba. Sorry, de, ha első pillanattól megy a fight és az utalgatás, akkor úgy érzem mintha kimaradtam volna valamiból és az erős hiányérzet, bizony nem mindig hat pozitívan az adott sorsára. Valahogy így voltam most a Brave10-nel. Tény azonban, hogy a Brave10 egy egyszerű shounen sorozat (tudom, hogy az ajánlóban seinenként volt jelölve, de nálam a pilot inkább shounen jegyeket mutatott). Annyit, amennyit kellett megtudtunk a sztoriról és a főbb hősökről aztán ennyi, ha valakinek ez kevés, így járt. Én így voltam vele. Nemsok csak egy picivel több infó jó lett volna, egy picivel jobban involválni kellett volna a nézőket is, szerintem legalábbis.

Így elsőre ugyanis még nem igazán tudom kibogozni a sztori nanáját: egy rónin meg egy papnő találkozik, elmennek egy nagyúrhoz, aki meg minden ujjára akar egy harcost. A többi az harc, ninja fight és hasonlók. Illetve hát a hősnőnknek van valami rejtett képessége. Ennyi.

A megvalósítás tűnik a sorozat leggyengébb láncszemének eddig: papnőnk kifejezetten randa szerintem a nagy sárga szemeivel meg a kék hajával és történelmi háttér ide vagy oda ez inkább egy fantasy Sengoku-korszak mint valós. Látszik ez a ruhákon, beszéden, hajzaton. Történelmi fantasy elsősorban a fightot kedvelőknek, ezért is mondom, hogy ez a sorozat számomra inkább shounen.

Kicsit gondolkodtam, mi legyen a sorozat sorsa. Az már most látszik, hogy nálam erősen hangulat cucc lesz: a verekedések végülis ügyesek voltak, a párbeszédek viszont annál bugyutábbak és sablonosak. Majd kiderül! :)

A sorozat sorsa: Még pár epizódot hagyok, hogy kiforrja magát, aztán meglátju. Egyelőre kissé rezeg a léc. :)

Első benyomás - Shokuzai

Ő a másik sorozat, amit a héten meg tudtam nézni.

Shokuzai

start: 2012. január 8.

Ezt vártam: A Kokuhaku regény szerzője mint alapmű, egy horror rendező mint rendező-forgatókönyvíró és olyan nevek mint Aoi Yuu (Osen), Koike Eiko (Yuusha Yoshihiko...), Ando Sakurá és Ikewaki Chizuru (Strawberry Shortcakes) mindenképp a sorozat megnézése felé húzta a mérleget. Valami borongós, nyomasztó ám megvalósításban és minőségben mindenképp erős sorozatot vártam.

Ezt kaptam: Azt kaptam, amit vártam, de még sem. Egy dolgot előre le kell szögezni, a Shokuzai csak formátumában sorozat, minden más tekintetben eltér a műfaji követelményektől, sajátosságoktól. Ilyen sorozattal még nem volt dolgom, mint amit a Shokuzai pilotja ígér. Őszintén még mindig nem tudom eldönteni, hogy filmet láttam (végül is a 70+ perc magyarázná) vagy egy pilotot. Olyan látványvilág, olyan karaktermegformálás, olyan történet fogadott, ami szokatlan a japán sorozatok világában.

Az alaptörténeten (egy kislányt meggyilkolnak, a négy barátnő, nem tudja felidézni a gyilkos arcát, ezért a kislány anyukája "megátkozza" őket) hamar túl leszünk, igazából 10 perc után már az aktuális főhősünk, Aoi Yuu életével foglalkozunk. Mi lett vele barátnője, Emily meggyilkolása után. Őszintén szólva nem ilyen epizód felépítésre számítottam. Azt hittem a gyilkosság, sokkal integráltabb része lesz a történetnek, nem egy hátsó történetszál, ami így vagy úgy, de hatással van az aktuális történet szereplőjére. Ezért is volt furcsa, hogy a gyilkosságot 10 perc alatt "lezavartuk". Onnantól viszont, mintha az egészet elvágták volna, egyedül Aoi Yuuval foglalkoztunk és az ő életével, az a bizonyos gyilkosság mindössze kétszer köszönt még vissza. Ez persze nem azt jelenti, hogy a sorozat veszített a nyomasztó, sötét hangulatból cseppet sem, sőt Moriyama Mirai révén az egészhez még társult egy abszurd és kissé elmebeteg érzet is. A sorozat ugyanis a négy hősnőnk kívül további nevekkel operál és ezek közül egy Moriyama Mirai (Moteki), akinek különösen örültem. Aoi Yuuel brilliáns párost alakítanak. Nagyon tetszik kapcsolatuk alakulása, hogyan tárul fel Moriyama jelleme és ez milyen hatással van Aoi Yuu életére. Én még szívesen elnéztem volna ezt a huzavonát, őszintén szólva a végén Aoi Yuu döntése kicsit elkapkodott, nem igazán értettem, de úgy érzem, nem maradt magára a történet és a sorozat végén újból találkozunk Aoi Yuu karakterével.

A sorozat igazán nagy erőssége a látvány és a hangulat. Nagyon tetszett, ahogy az operatőrök a színekkel játszottak: néha nagyon színes, máskor egy szürkés árnyalatot kapott, emellett rengeteg beálllított képet látunk, ami mind erősítik a nyomasztó hangulatot, csakúgy mint a beszűkült és minimális berendezésű terek illetve, hogy Moriyama Mirain és Aoi Yuun kívül alig találkozunk valakivel az epizódban (leszámítva az első 10 percet illetve Emily anyukájának pár alkalommal történő felbukkanását). A zene szintén sötétre és borúsra sikeredett, szokatlan hangok keveredtek bele és inkább a mély, sötétebb hangokat használó hangszerek kerültek előtérbe.

Mindezek ellenére úgy érzem, nem teljesen tudtam megfejteni mindet. A pilot sok szimbolikus képpel dolgozott, a legnagyobb az epizód címében is megjelenő francia baba. Mit akar jelenteni a francia baba és mit jelképez Aoi Yuu életében illetve Moriyama Miraival való kapcsolatában? A legfontosabb mégis: hogyan köthető mindez Emily meggyilkolásához? Nem egy könnyen emészthető darab ez a sorozat, már most látszik. :)

Annyira egyedi és újszerű a sorozat hangulata, annyira minőségi a megvalósítás, hogy nem kérdés a sorsa. Bár a pilot még főképp kérdéseket hagyott maga után, őszintén még most is nehezen tudok mit kezdeni a látottakkal, de érzem, hogy ebből valami nagyon jól fog kisülni és csak jól járhatok, ha a sorozat mellett döntök. :)

A sorozat sorsa: Maradok végig, ez nem kérdés! :)

Első benyomás - Take Care of Us, Captain

Túl az első teljes munkahéten, ám ez a hét még ettől függetlenül is elég zsúfoltra sikeredett. Apukám műtétje, beszélni a konzulensemmel, hogyan tovább a doktori jelentkezéssel, próbálok olasz nyelvvizsgára készülni, fodrász, doktor bácsik, párommal is meg próbálok minél többet együtt lenni, egyszóval a héten kevés idő jutott csak magamra. Két januári doramát azért sikerült legyűrni, szóval ha minden igaz ma két posztot tudok megosztani veletek.

Take Care of Us, Captain

start: 2012. január 4.

Ezt vártam: A legerősebb érv a sorozat mellett Koo Hye Sun. Még a Musical pilotjában láttam és tetszett játéka. Ahogy már írtam, eleve kedvelem a rövid hajú laza/vagány lányzókat és Koo Hye Sun pont ilyen karaktert formált meg, ezért is keltette fel érdeklődésem a sorozat. Aztán itt van Ji Jin Hee, akit még a koreai sorozatokkal felületesen ismerkedők is azonnal be tudnak azonosítani, főleg ha nyomon követték a Palota ékkövét és a Királyi ház titkait az m1-n. Párosuk elsőre kicsit fura, bár mindkettőt előző szerepeikkel azonosítottam be, így nem is csoda, ha nem igazán tudom összepasszintani őket. Amúgy meg egy kedves, bohókás sorozatot vártam egy jószívű kapitányról és hű "asszisztenséről".

Ezt kaptam: Illő lenne jobban elolvasni az előzetes ismertetőket habkönnyű romkom helyett ugyanis kőkemény drámát kaptam. Mondjuk nem baj, csak kicsit váratlanul ért a pilot első fele. Először az egyik könnyfakasztó jelenet, majd követte őt a másik. Ha őszinte akarok lenni a második kicsit már sok volt nekem, már erősen jött egy hatásvadász angszt érzés, amitől bocsánat, de nem tudok szabadulni. Szerencsére aztán ugrunk 7 évet és a könnyfakasztó jelenetekből marad annyi, hogy főhősnőnket anno igen nagy tragédia érte, amiből már felgyógyulni látszik. Visszaköszönnek a régi szereplők is, itt jön képbe Ji Jin Hee és a második epizód végén felbukkanó stewardess is (Yoo Sun). Az előbbi esetében különösen tetszett, hogy a készítőknek eszük ágába sincs még a két főhőst (Koo Hye Sunt és Ji Jin Heet) szembesíteni a közös múlttal. Civakodásuk és egymás iránt érzett távolságtartó viselkedésük mindenképp a jelen szituációk eredménye. Izgalmas lesz majd látni, amikor robban a bomba és kiderül: Ji Jin Hee nem is annyira ártatlan Koo Hye Sun tragédiájában.

Alakítások terén Ji Jin Hee abszolút telitalálat nálam a kemény pilota szerepében: fagyos, merev, kőszívű, tetszik ez a karakter. Főleg mert ennyire ellentéte Koo Hye Sun karakterének, aki viszont iciripicirit csalódás volt karaktermegformálás terén. A csalódás azonban erősen szubjektív mivel színésznőnk szinte egy az egyben Musical-beli karakterét adta vissza: örök mosolygós, bakfis, csetlő-botló lányzó, aki valahogy próbál az életben elevickélni (itt még pluszban kap egy 7 éves kishúgot is). Karaktere abszolút érthető, teljesen logikus, megmagyarázzák és mi is látjuk: miért viselkedik így, csak nálam annyi volt a baj: nincs semmi új a karaktermegformálásban, nálam egy az egyben a Musicalbeli énekesnői babérokra törő medikát adta vissza. Ha nem ismerném a sorozatot, biztos pozitívabb lennék, így viszont mondom, semmi újat nem kaptam tőle. Viszont az angolja szimpi, messze jobb a japán idolok engrish kiejtésénél! :)

A megvalósítás nagyon tetszetős, a repülőgép jelenetek nagyon életszerűek, a látvány gyönyörű csakúgy mint a háttér, amit a külső jelenetekhez találtak. A történet kellően érdekes és izgalmas, nálam már az első epizód alapján tuti befutó volt. Karakterek közül egyelőre két pilótánkat látom kiemelkedőnek, de érdekesek az epizódikus illetve mellékkarakterek is. Az előbbiek közül különösen tetszett Koo Hye Sun gyakorló pilóta társa a második epizódban.

Szimpatikus kis sorozat, a pilot elején lévő angst ellenére is. Kíváncsian várom Koo Hye Sun karakterének sorsát, kapcsolatának alakulását Ji Jin Heevel.

A sorozat sorsa: Egyelőre garantált, hogy a végéig maradok. :)

P.s.: A sorozat már magyar felirattal is élvezhető a Doramafan csapat egyik tagja, Tünde révén. LINK!

Első benyomás - Dirty Mama!

És akkor nézzünk bele a januári sorozatokba is. Jöjjön az első! :)

Dirty Mama!

start: 2012. január 11.

Ezt vártam: Jópofa rendőrvígjátéknak tűnt a sorozat, aki mégis a legnagyobb plusz volt a sorozat mellett, az Nagasaku Hiromi, akit még a Yottsu no Usoban ismertem meg. Egy elég különc, magának való mégis "kúl" nőt formált meg. Igen érdekes karaktere volt, így kíváncsi voltam, hogyan muzsikál más sorozatokban is. Így döntöttem a Dirty Mama megnézése mellett.

Ezt kaptam: Hát, hmmm, végülis érdekes az alapfelállás, bár kicsit tényleg piszkos. Nagasaku Hiromi jóformán egy hajléktalan rendőrnőt alakít, aki nem igazán ad magára, nem foglalkozik senki véleményével, őt egy dolog vezérli: az igazság. Hiromi karakter megformálása abszolút jó: nagyon fekszik neki a különc Maruoka, látszik, hogy együtt él szerepével. Külön tetszik története: gyermekével magával maradó anya, aki tulajdonképpen az örsön él és a munkahelyi ügyek mellett magánéletében is kemény harcokat kell vívnia. Aztán itt volt még Karina karaktere, aki Hiromi karakterének segédjét alkotja. Őszintén szólva, bármennyire is kedvelem Karinát, Nagashima nyomozóként viszont nem igazán tudtam megkedvelni.

Az epizód felépítése? Nem volt valami nagy szám, igazából Nagasakun kívül nem sok dolog maradt meg bennem. A történet abszolút sablon, egyedül ezek az erkölcsi kérdések érdekesek, ahogy Nagasaku nyomoz. Ám az egész epizóddal valahogy úgy voltam, mint a két főhős egymással: nem egy világ vagyunk, ezért csak nyűglődünk és nyűglődünk egymással.

Végülis még maradhat, főleg, hogy a pilot ketté lett szedve, azaz megoldást a 2. rész hozz majd, így addig biztos maradok, a többi viszont már a hangulatomon múlik.

A sorozat sorsa: Kétséges, hogy végig tudok jutni vele.

Első benyomás - Area no Kishi

Utolsóelőtti januári anime. :)

Area no Kishi

start: 2012. január 6.

Ezt vártam: Talán ehhez az animéhez fűztem a legnagyobb reményeket. Valami kellemes, kissé drámázós sportanimét vártam. Stabil történetvezetés, kiemelkedő megvalósítást. Nem tudom miért, de valami miatt nagyon bíztam ebben az animében. :)

Ezt kaptam: Hát ööö, végülis megkaptam a kissé drámázós sportanimémet, de ennél picit talán többet reméltem. Stabil, hozza a műfaji kötelezőket + egy kis dráma meg fejlődésre/megváltásra váró jellemek, de nem tudom, én valahogy nem ezt vártam. Számomra nem volt elég profit, nem volt elég egységes ez a pilot. Több helyen is olcsó hatást kaptam: a dráma nekem inkább már egy felesleges angst volt, a megvalósítás gyenge, nem tett hozzá semit a sorozathoz.

Magát a pilotot se mondanám igazán pilotnak, semmit nem közölt velünk. Van egy srác, aki egy sérülése miatt nem focizik, pedig imádja és van a bátyja, aki nagyon akarja, hogy focizzon....hát szóval mert nagyon akarja, hogy focizzon (elég erősen érződik a sorozatból, hogy mi áll az "erőszak" mögött). Aztán van egy múltból felbukkanó, azóta bishoujová szépült gyerekkori barátnő, egy rejtélyes alien focista (két tipp is van, de elég egyértelmű, hogy kit rejt a maszk), aztán ennyi. Nem igazán csigázott fel a pilot, sőt kicsit talán untam is. Jó oké sportanime, jó oké drámai a testvérpár kapcsolata és története, de és? Mi a nanája a sorozatnak? Mitől lesz másabb mint a többi focis sorozat? Nem jöttem rá erre.

Picit csalódás volt, el lehet nézni végülis, de történetvezetés szempontjából kicsit grandiózusabb, önmagán túlmutató sorozatot reméltem. Ettől függetlenül még jó, csak épp szerintem, egyelőre semmi kiemelkedő sincs benne. :)

A sorozat sorsa: Ettől függetlenül valószínű, hogy maradok a sorozat végéig. :)

Első benyomás - Danshi Koukousei no Nichijou

Még van pár januári anime hátra. Egészen pontosan három, szóval jöjjön a visszaszámlálás.

Danshi Koukousei no Nichijou

start: 2012. január 9.

Ezt vártam: Valami könnyed gag sorozatot, bár a Kimi to Boku után kicsit félve nyúlok a fiúbarátokat és fiúbarátságot felvonultató sorozatokhoz.

Ezt kaptam: Először is megnyugodtam, mégcsak közelében sem volt az epizód a Kimi to Boku pilotjának hangulatához. Ez a három fiú iszonyúan unatkozik ezért mindenféle beteg dolgokat talál ki közben találunk pár animés szubkultúrás utalást és poént, az ember fia/lánya mosolyodik, mosolyodik, néha vagy esetleg annál gyakrabban kacag is, összességében pedig jól szórakozik. Én legalábbis jól szórakoztam azon 4-5 rövid történeten, ami a pilotot alkotta.

Ha valamihez hasonlítanom kéne a sorozatot, persze csak hangulat alapján, akkor az a Minami-ke lenne: három őrült karakter (nah jó, a Minami-ke esetében a legidősebb nővér inkább a villámhárító volt csak), akik abszurd mégis jogos kérdéseket vetnek fel majd kísérleteznek ki (pl.: milyen lehet szoknyát viselni?). Egyszóval van egy hangulata van a sorozatnak, van benne egy magával ragadó hétköznapi őrület, ami miatt jó volt nézni ezt a pilotot, kikapcsolt. :)

Az animáció átlagos volt, nekem nem annyira a szívem csücske, de úgy ennek kell lennie az anime erősségének, addig amíg a gagek működnek nem lesz itt probléma a sorozattal. :)

A sorozat sorsa: Amíg hangulat engedi és amíg ilyen frappáns epizódokat kapok, mindenképpen együtt maradunk a végéig. :)