Kulturális agysokk bejegyzései 
Kulturális agysokk - Antique Bakery
Ahogy ígértem, jöjjön az Antique Bakery poszt.
Antique Bakery
start: 2008. július 3 - 2008. szeptember 18.
típus: 12 részes sorozat
műfaj: gasztronómia, josei
Történet: Az anime egy Antique Bakery nevű cukrászdában játszódik, ahol csupa bishi dolgozik: a sármőr tulajdonos-pincér Keichirou, a meleg cukrász Yuusuke, az ex-bokszoló Eiji és Keichirou egykori "segédje", Chikage. A történet a cukrászdába járó vendégek valamint az ott dolgozók mindennapjait mutatja be.
Én így érzem: Bármennyire is azt hinnénk és akarja velünk hitetni a pilot is, az Antique Bakery, számomra, nem shounen ai. Egyetlen meleg karakterünk Yuusuke, aki viszont sajátos képességgel rendelkezik: bármilyen férfit magába tud bolondítani legyen az homo vagy hetero. Kivétel ez alól Tachibana (Yuusuke nagy bánatára). Ez azonban az egyetlen homoerotikus elem a sorozatban. Másrészt a "démoni sármot" leszámítva Yuusuke karaktere is abszolút reálisan van ábrázolva, nem a megszokott shounen ai kliséket nyomatják, amitől csak még tetszetősebb lett e sorozat.
A történetet először apró sztorik építik fel, melyek fontos eleme egy adott édesség, ami szimbolikusan az adott epizód üzenetéhez is köthető. Ahogy az azonban haladunk előre, egyre nagyobb teret kap az addig csak háttérben meghúzodó múlt, mely Tachibanát üldözik. Sármőr pincérünket ugyanis anno elrabolták és csak tortával etették. Tachibana azóta irtózik az édességektől, a múlttól azonban nem tud szabadulni, főleg, hogy egy újabb gyerekrabló tűnik fel a környéken. E szál ábrázolásakor különesen a lezárást tetszett nem muszáj mindig szembesülni a múlttal ahhoz, hogy megnyugvást nyerjünk.
A sorozat megvalósítása tetszetős: a karakterábrázolás szép, mondjuk a háttéranimációban használt viszonylag sűrűr (értsd: majdnem mindig) használt 3D-t nem értettem. A zene visszafogott, nyugodt, csakúgy mint az epizódvezetés is. Nem kapkodunk sehova, tökéletes kikapcsolódás csendesebb napokra.
A shounen ai szálat tessék elfelejteni, inkább koncentráljunk a süteményekre, főhőseink aranyos kötözködéseire és jöjjünk rá arra, amire Tachibana is: a múlttal, legyen az bármilyen szörnyű, meg kell tanulni együttélni. :)
10/8
Kulturális agysokk - Gakko ja Oshierarenai!
Ő az utolsó elmaradásom, de ha minden igaz, ma befejezésre kerül az Antique Bakery is, így ma vagy holnap arról is írni tudok majd. :)
Gakko ja Oshierarenai
start: 2008. július 15 - 2008. szeptember 16.
típus: 10 részes sorozat
műfaj: iskolai élet, vígjáték, romantikus
Történet: Egy privát lányiskola úgy dönt, hogy kísérletként megnyitja kapuit a fiúdiákok felé is. Első körben 5 fiút vesznek fel, akik elsőre úgy érzik, a Paradicsomba kerültek. Főleg mikor csinos angol tanárnőjük, Mai (Fukada Kyoko - Sengyou Shufu Tantei) is a kezelésébe veszi őket és a zökkenőmentesebb beilleszkedés reményében társastánc tanfolyamot indít számukra és még 5 lány számára.
Én így érzem: Már az első epizóddal megfogott a sorozat. Tetszett az a nyíltság és őszinteség, ahogy a mai kamasz fiúkhoz viszonyult. Önmagukat kereső, csetlő-botló, tomboló hormonokkal rendelkező srácokat ismerhettünk meg, akik már nem gyerekek, de még nem is felnőttek, ez pedig még jó humorforrás volt a sorozat számára is. :) A sorozat a szokásos módon indít, kezdetben bohóckodunk, romantikázunk, egyenként megismerjük a 10 főszereplőnket + angoltanárnőnket, igazgatónkat, a tantestület vezetőjét, majd a végére összeérnek a szálak, jön a drámázás és a tanulság. Ezen felállás tudatában, a sorozat első felét nagyon élveztem, tetszett az 5 fiú gyermeki idiotizmusa, a sorozat vége azonban nálam már lanyhulni kezdett. Ezek a példabeszédek, tanulságok levonása szerintem csak nyújtották a sorozatot, semmi újat nem mondott, nekem kicsit klisésnek tűnt. Témákat tekintve tetszett még az a bátorság is, ahogy a sorozat a szexualitást kezelte. Szó volt itt nem kívánt tinédzserkori terhességről, férfi-férfi és nő-nő szerelemről, mindezt teljes nyíltsággal és természetességgel kezelve, ami szintén csak erősíti a kamaszkori útkeresés ábrázolását.
Megvalósítását tekintve a sorozaton azért érződött, hogy nem egy preferált sorozatról van szó. A színészek között két felnőtt tanárunk Fukada Kyoko és Tanihara Shosuke (Tempest) kivételével alig tudnék más ismertebb nevet felsorolni. Diákjaink egy az egyben kezdő színészek voltak, egyedül Naka Riisa (Lucky Seven) neve emelkedik közülük, aki azóta nagy karriert futott. A többiek közül még talán Nakamura Aoit tudnám kiemelni, aki az új Hana Kimi férfi főszereplőjét játszotta. Ez a tapasztalatlanság bizonyos esetekben a színészi játékon is meglátszott, bár magyarázó indok lehet, hogy maguk a tinik is tudnak ilyen esetlenül és bután viselkedni, főleg, ha komoly érzelmekről van szó.
Egyszeri megnézésre tökéletes sorozat. A 10 rész alatt biztos, hogy sokat fogunk mosolyogni 5 fiú főhősünkön, néha el-elnosztalgiázunk saját középsulis élményeinken, mi hogy ismertünk azt a bizonyos első nagy szerelmet! :) Ezért már megéri megnézni szerintem. :)
10/8
Kulturális agysokk - Mou Yuukai Nante Shinai
Már jórég óta lógok jópár poszttal, ezért a napokban őket próbálom pótolni. Közben ma újból hódoltam a japán konyhának, sushiztam, misoleveseztem és kipróbáltam a japán hírös pálinkáját, a szakét. Hát mit mondjak, tényleg, magyar társához képest jóval enyhébb, egyáltalán nem mar, bár az alkohol íz erősen érződik még így is (nem vagyok egy nagy iszogatós). 1 deci azért lecsúszott belőle, érdekes élmény volt! :) A miso leves harmadik próbálkozás volt és az igazat megvallva, még mindig a Fuji étterem levese a nyerő nálam, az az íz szerintem utánozhatatlan egyedi és fenséges. :) Nyálcsorgatás vége, jöjjön inkább az aktuális poszt! :)
Mou Yuukai Nante Shinai
start: 2012. január 3.
típus: 1 részes tanpatsu
műfaj: krimi, vígjáték
Történet: Shotaro (Satoshi Ohno - Maou, Kaibutsu-kun) gyermekkora óta hős szeretne lenne, élete azonban eléggé szerencsétlenül alakult. Se normális állása, se saját lakása, teng-leng az életben. Egy nap azonban rámosolyog a szerencse megadva az esélyt arra, hogy Shotaro végre hős lehessen: összefut ugyanis a gazdag Satsukivel (Aragaki Yui - Code Blue, Zenkai Girl), aki azt, kéri segítsen megmenekülni az őt üldöző rossz fiúktól. A srác nem is sejti, mekkora bajt okoz a nyakába önfeláldozó segítségével.
Én így érzem: A filmélmény már nagyon régi, de jó pár dolog azért megragadt bennem. Először is, hogy mennyi sztár kapott helyett a sorozatban. A legkisebb epizódszerepekig, legyen az mindössze 1-2 szavas szöveg, olyan nevekkel találkozhattunk mint Fukuda Saki, Tanaka Kei, Namase Katsuhisa, Takenaka Naoto. A büdzsé nagyrésze szerintem csak arra ment, hogy ennyi viszonylag nagy nevet le tudjanak szerződtetni (és ki tudják fizetni). Az élményt mondjuk csak erősíteni tudta, volt jó pár "jé, én őt ismerem" felkiáltásom a két óra alatt.
A történet egyébként jóval kacifántosabb annál, mint, amit fent olvashatttok. Ez inkább csak a sztori egy egészen kis részét fedi. Idő után is elkezdődik a csűrés-csavarás és amikor már azt hisszük, nincs mit csavargatni, jön még pár fordulat, hogy az ember végképp elveszítse a fonalat a végére. Nah ekkor a jöttek a "mi van??" felkiáltások. Sokkal inkább el tudtam volna képzelni ezt a történetet valami mini sorozatban, egy két órás special úgy érzem kevés ehhez. Nem minden karakter, nem minden szál tudott átjönni, így az egészből valami kapkodós sztori lett, ami nem igazán tudott lekötni, inkább bosszantani, hogy miért nem értem én ezt, miért nem áll össze?
A romantikára éhezőknek jó hír, hogy Aragaki Yui és Satoshi Ohno karaktere között egy kis románc is szövődik, de ez tényleg csak minimális szintű, én cseppet se tudtam átérezni ezt se. Nem igazán jött át, hol és miért tetszettek egymásnak, egyszer csak rájöttek: szeretlek és ezzel el lett intézve ez a szál is.
Egyszer nézhető alkotás, legalábbis számomra. Kár, hogy ez a rövid táv ilyen kapkodóssá tette a sztorit. Azért egy-két idol miatt érdemes megnézni: ilyen például Kanjiya Shihori (Ando Natsu, Buzzer Beat), aki az egyik legkedvesebb karakterem volt a filmben, nah neki ki volt dolgozva a karaktere. Suttogva jegyzem meg, hogy ez a tanpatsu inkább az övé volt mind alakítás mind történet szempontjából.
10/7.5
Kulturális agysokk - Josikava Eidzsi: Muszasi
Mozgalmas napok vannak mögötte, aminek egyik legnagyobb eredménye mindenképp, hogy keddtől újból munkás hétköznapok jönnek. Igaz, hogy még csak részmunkaidő, igaz, hogy csak fél évig, de végre újból sínre került az életem, úgy érzem. :)
Josikava Eidzsi: Muszasi I. - A szamuráj útja
Még régen, karácsonyi ajándékként kaptam a Muszasi regények első fejezetét, jelen kötetet. Szépen-lassan összegyűjtögettem a maradék köteteket és utána szépen-lassan nekiültem a regényfolyamnak. Kicsit hánytatott sorsa volt a kötetnek, mivel a vizsgaidőszak környékén próbáltam olvasni pihenésképp, aztán sajnos hamar a polcon kezdett porosodni és pár hete ültem neki újból olvasni.
Miyamoto Musashi (a Muszasi név a következőkben a regény magyar címére utal, minden más esetben maradok a Hepburn-féle átírásnál) a japán történelem legismertebb kardforgatója. Alakja és élete számos regény, film, anime, manga és egyéb médiaformátum alapjául szolgál. Többször felmerült már a neve itt a blogon is. Legutóbb például az 1995-ös Ghost in The Shell alkotója, Oshii Mamoru emlékezett meg egy elég érdekes animációs dokumentumfilmben, a Musashi: The Dream of the Last Samurai-ban. Legismertebb művét, az Öt elem könyvét több kötet és szerző is feldolgozta, átvette. Egy fejezetet közöl például Hiroaki Sato Szamurájlegendák c. könyvében, kiadásra került Taira no Shigasuke művével egy kötetben is (A szamuráj útja) illetve megemlítendő még Sugawara Makoto Musashi életrajza, a Mijamoto Muszasi is, mely emellett szintén magában foglalja az Öt elem könyvének magyar fordítását. Az angol Wikipédián még található egy szócikk arról, mely animékben, filmekben, könyvekben és videójátékokban bukkan fel Musashi neve, karaktere, élete. A linket ITT találhatjátok róla.
Most viszont a sok előzetes infó után térjünk rá Yoshikawa Eiji ötkötetes Muszasi regényének első kötetére. A történet a sekigaharai csata után kezdődik, Musashi gyermekkori barátjával járja vidéket és próbálnak hazatérni. A sekigaharai csata döntő fontosságú volt, mivel véget vetett az előző shogunátusnak és megkezdődhetett Japán új korszakának, a Tokugawa shogunátusnak kiépítése és megszilárdítása. Hogy Musashi valóban járt-e a sekigaharai csatában, máig nem bizonyított, de, ha igen, akkor is mindössze 17 éves lehetett. Ennek megfelelően a mű elején még korántsem azt a bölcs és megfontolt szamurájt kapjuk, amiként Musashi elhíresült. A legendás kardforgatásnak nyoma sincs, helyette egy meglehetősen lobbanékony, de mindenképp jószívű és becsületes legényt kapunk, aki tudja, hogy roppant erő van birtokában, de ezzel még inkább csak vagdalkozik, mint tudatosan felhasználná. Az események folyása azonban elindít valamit Musashiban, emberekkel találkozik, "szobafogságra" ítélik, ami rákényszeríti arra, hogy erejét és tudatát összehangolva próbáljon minél jobb kardforgató lenni. Erről szól a Musashi első kötete.
Ez a kötet még egyértelműen a formálódás, az útkeresés és nemcsak Musashi életében, de a regényfolyam számára is. Igen sok karakter kerül bemutatásra a kötet 390 oldalán, ami miatt a történet számomra kicsit darabos volt. Elkezdtük egy történettel, majd karaktereinket magukra hagyva ugrottunk kicsit a térben, hogy új helyeket és új szereplőket ismerjük meg, a szereplők néha keresztezték egymás útját, néha elszakadtak egymástól, hogy később újból egymásra találjanak. Az útkeresés ezért nemcsak Musashi lelkében, hanem a történetben is folyamatosan jelen van. Emiatt kicsit darabos a történetvezetés, kicsit nehezen követhető, számomra néha nehéz volt, hogy egyszer még egy történetet mesél a szerző, majd hirtelen a következő fejezet, már egy másik félbehagyott történetet folytat. Valószínűleg a második kötetben, már rutinosabb leszek etéren. :)
Végül a magyar kiadásról. Sajnos nem vagyok vele megelégedve. Én még a fenti kötésben kaptam meg a regényt, nem az új vörös-fehér tervezésű borítókkal. A borítóval semmi baj, annál inkább a lapok minőségével, a tördeléssel, melyek mind rontottak nálam az autentikusság élményén. Nehéz volt elhinni, hogy az egyik leghíresebbb japán regényt tartom a kezemben, a japán Egri csillagokat. Fordítás tekintetében az előszó szerintem siralmasra sikerült: magyartalan mondatok, többszeresen összetett mondatszerkezet. A regény szövege is modernre sikeredett számomra, itt viszont szerepet játszhat az is, hogy a kötet feltehetőleg angolból lett fordítva (sőt szerintem biztos), így az eredeti szöveg esetleges autentikussága teljesen eltűnt a magyar fordításban.
Kissé felemás élmény volt Yosikawa Eiji regénye, amit sajnálok, de első kötetről van szó, valószínűleg a második kötetre már rutinosabb leszek, kiszámíthatóbb és ismertebb lesz a történet és a karakterek is. Még így is erősen ajánlatos szerintem belekezdeni a regénybe! :)
Kiadó: Ulpius-ház, 2006
Kulturális agysokk - Shiawase no Kiiroi Handkerchief
Szépen-lassan elmúlik az államvizsga utáni stressz, a napjaimat két dolog köré fonom (mármint amikor itthon vagyok): munkát találni és olasz nyelvvizsgára készülni. Persze több időm van minden másra is, például animék, sorozatok, filmek nézésére. Így tudtam megnézni ezt a darabot is.
Shiawasae no Kiiroi Handkerchief
start: 2011. október 10.
típus: 1 részes tanpatsu
műfaj: dráma, romantikus
Történet: Shima Yusaku (Abe Hiroshi - Shiroi Haru) 7 év után szabadul a börtönből útja Hokkaidora Haboro városába vezet. Itt találkozik két céltalan és jövő nélküli fiatallal (Horikita Maki és Hamada Gaku), akik akarva és akaratlanul is arra kényszerítik: nézzen szembe eddigi életével.
Én így érzem: A történet maga egy kellemes road movie-t ígért (nem az lett végül), ám engem mégis a szereplők fogtak meg. Főleg Natsukawa Yui és Abe Hiroshi kettőse. Mindkettejüket a Kekkon Dekinai Otokoban ismertem és kedveltem meg azonnal, kettejük játéka együtt és külön-külön kötelező darabbá teszi a sorozatot minden jdorama fan számára (aki még nem látta, most azonnal tessék pótolni!). Amikor megláttam a stáblistán a nevüket és, hogy házaspárt fognak alakítani, egyből felkeltette az érdeklődésem és rögtön a tanpatsu mellett döntöttem.
A tévéfilm egyébként Pete Hamill Going Home című írásán alapszik (Érdekes adat szerintem, hogy a szerző felesége egy japán újságírónő, Akio Fukiko. A történet első japán adaptációját 1977-ben kapta. Az ismert rendező Yamada Yoji vitte filmvászonra, a szereplők között pedig olyan nagy neveket találhatunk mint a japán Clint Eastwoodként is emlegetett Takakura Ken, Baisho Chieko, Momoi Kaori (a Sukiyaki Western Django badass nagyija) valamint Takeda Tetsuya (aka Kinpaichi-sensei). A történet egyébként 2008-ban egy amerikai remake-t is kapott William Hurt és Maria Bello főszereplésével. A 2011-es japán tévéfilm az egykori rendező Yamada Yoji felügyelte és maga írta a forgatókönyvet is. A filmben az '77-es változat két főszereplője, Baisho Chieko és Takeda Tetsuya is kapott egy kisebb szerepet.
Ezen adatok tudatában azért már kezdtek nőni az elvárásaim a tévéfilm felé, de őszintén szólva akár csalódásnak is lehet nevezni a kapott eredményt. Kicsit erős meghatározás és csak félig-meddig igaz, csalódás mindössze annyiban ért, hogy nem kaptam semmilyen pluszt a film megnézése után. 120 percen keresztül szépen-lassan végigcsordogált a film, kellemes volt nézni és Hamada Gaku karakterén kívül mindenkit megtudtam kedvelni, de miután kikapcsoltam a lejátszót, nem éreztem semmit. Semmi hatással nem volt rám a történet. Kellemes volt, elnéztem, de ennyi. A történet lineárisan vezet minket végig az eseményeken, semmilyen meglepő fordulat nincs benne, szépen végig vezet minket Abe Hiroshi karakterének történetén, de ennyi. Mindössze egy nagyobb, körülbelül 20 perces megszakítás volt a történetben, amikor visszatekint főhősünk a múltba, hogy jutott el idáig. Igazából nem is tudom mire ment el a maradék másfél óra. Volt ugyan még két másik jelentősebb szereplő: Horikita Maki és Hamada Gaku karaktere, ám ők inkább csak asszisztáltak. Bár a történet végére a készítők úgy mutatták: mindketten tanultak vmit Abe Hiroshi karakterének esetéből, de azt nem tudjuk, hogy ez mit jelent és igazából a folyamatot se tudjuk, hogy honnan hova szeretnének fejlődni. Keveset tudtunk meg kettejükről. Karakterfejlődés se volt igazán, tehát.
A megvalósítás mindenesetre jó: Hokkaido szép, a színészi játékok jók, mi más lehetnének, a jelenetek beállítása is pontos és ellátják szerepüket. Egyszeri alkalomra tökéletes volt ez a darab, bár a két órát helyenként már soknak éreztem. Mindenesetre kíváncsi lettem 1977-es változatra, valamiért van olyan érzésem, hogy a hiányzó elemeket ott esetleg megkaphatom.
10/7,5
Kulturális agysokk - Yasuko to Kenji
Jöjjön az új év első posztja ebben a rovatban. Kezdjük rögtön egy jdoramaval. :)
Yasuko to Kenji
start: 2008. július 12 - 2008. szeptember 20.
típus: 10 részes sorozat
műfaj: vígjáték, romantikus
Történet: Szülei halála óta a most 17 éves Yasukot (Tabe Mikako - Jiu) bátyja, az egykori bandavezér Kenji (Matsuoka Masahiro - Hissatsu Shigotonin 2009) neveli. Kenji azóta letelepedett és jelenleg álnéven mangakaként dolgozik. A probléma akkor kezdődik, amikor Yasuko szerelmes lesz. Ez az állapot már önmagában is tabu Kenji nevelési kódexében, hát még amikor rájön, hogy a kiszemelt fiú, Tsubaki Jun (Okura Tadayoshi - Hissatsu Shigotonin 2009, Umareru.) egykori rivalisának Erikának (Hirosue Ryoko - Triangle, Ryoma-den, 11 Nin mo Iru) az öccse. Azt azonban nem is sejti, hogy Erika már régóta nem vetélytársként, hanem sokkal inkább egy elérhetetlen szerelemként gondol Kenjire.
Én így érzem: Anno az első epizód kapcsán még kicsit bizonytalan voltam. Az a helyzet ugyanis a Yasuko to Kenjivel, hogy egy live action, egy kőkemény manga adpatáció, annak minden erősségével és gyengeségével. Rögtön az első, ezt döntse el ki-ki maga, hogy hova sorolja: a Yasuko to Kenji anno a Gokusen 3. évada után futott és több készítőt is átörökölt az előző szériából. Az egyik a sorozat főrendezője, Otani Taro, aki egyben a Gokusen-szériák egyik jelentősebb rendezője is volt. A másik név Oshima Michiru, aki a Gokusen háttérzenéjéért felelős. Ez utóbbi erősen hallatszik is a Yasuko to Kenji háttérzenéjében is, én váltig meg vagyok győződve arról, hogy egy komplett copy-paste történt.
Ha live-action akkor rögtön az eltúlzott karakterek illetve -megformálások juthatnak eszünkbe. Ez a Yasuko to Kenji esetében sincs másképp, így, aki az ilyen humortól idegenkedik, a Yasuko t Kenjivel se fog jól járni. Azok viszont, akik kedvelik főhőseink valamelyikét (főleg a két "nagyöreget"), tegyenek egy próbát a sorozattal. Matsuoka Masahiro például akármennyire is süllyesztette az idiotizmus szintjére Kenji megformálását, engem mégis el tudott szórakoztatni. Igen erőltetett arcokat, grimaszt vágott, abszolút túl játszotta a karakterét, de szinte mindenki ezt tette a sorozatban és teremtett egy olyan összhangot, ami miatt nem tudtam visszásnak érezni, nem tudott elborzasztani.
A jó értelemben vett butyutaságot és erőltetettséget a megvalósítás is erősítette: erősen épített díszletek, a már fent is említett Gokusen-háttérzene, a folytonos kamerába tekintgetés, nézés, kamerának beszélés. A sorozat tehát kipécézte magának ezt az egységes teátrális megvalósítást történet, alakítások és minden egyéb terén és erről az útról, egészen az utolsó epizódig nem is tér le. Ez volt az, ami miatt pozitívan tudott zárni nálam a sorozat.
Persze még mindig hangsúlyozom: a Yasuko to Kenji megvalósításához gyomor és ideg kell, túl egyedi és sajátságos ahhoz, hogy bárki élvezni tudja: az egyes idolok kedvelői, az eredeti manga ismerői, az eltúlzott humor szerelmesei viszont kedvelni fogják ezt a sorozatot. :)
10/8
Kulturális agysokk - Conrad Totman: Japán története
Már nagyon-nagyon rég próbáltam írni erről a könyvről, mely terjedelme miatt egyetlen nyári olvasmányom volt. Több mint 800 Japán történelméről, kultúrájáról, mindennapjairól az őskortól egészen napjainkig. Mondhatjuk úgy is, hogy az idei nyáron egy kis időutazást tettem a Japán történelemben. :D
Conrad Totman: Japán története
Conrad Totman professzor műve elsősorban arról nevezetes, hogy Japán történelmét teljesen új megközelítésben vizsgálja. A megszokott politikai, gazdasági és kulturális folyamatok elemzése mellett ugyanis fontos szerepet kap az ország ökológiai szempontú vizsgálata is. Bevallom őszintén, számomra ezutóbbi tette igazán szimpatikussá a könyvet. Bár Totman könyvében is jelen vannak a számunkra is feltehetően jól ismert Japán történelmi események, szereplők taglalása, a könyv legizgalmasabb részei még is azok a fejezetek, ahol Totman nem kevés kritikus felhanggal az egyes korokat ökológiai szempontból elemzi. Érdekes volt olvasni, hogy a környezetrombolás, -szennyezés nem feltétlen a modern ember sajátossága, bizony már az őskorban és ókorban is igen nagy veszélyt jelentettün környezetünkre. Totman részletesen számol be a korai korban tapasztalt erdőirtásokról, melyek teljesen átalakították a Biwa-tó környékének ökoszisztémáját, a középkorban földművelés és állattartás céljából kisajáított területek rohamos növekedését illetve a modern fejlődő Japán gyáróriási hogyan tették tönkre a környezetük teljes ökoszisztémáját és lehetlenítették az ottlakók megélhetést. Kétségkívül ezek a fejezetek, a könyv legerősebb részei.
Persze ez nem jelenti azt, hogy egyéb téren gyengébb mutatókkal bírna könyv. Totman művét már eleve naggyá teszi arra a vállalkozás, hogy Japán történelmét egészen a kezdetektől, az első bevándorlók megjelenésétől egészen napjainkig, sőt Totman még Japán jövőjével kapcsolatban is érdekes fejtegetésekbe kezd. A Japán története éppen ezért kihagyhatatlan darab az ország kedvelői számára. Itt minden megtalálható, egyben, egy kötetben Japán történelmével, gazdaságával, kultúrájával kapcsolatban. Azt mondjuk nem mondom, hogy kötezelő elejétől a végéig kiolvasni, mert így visszagondolva elég merész és nagy vállalkozás volt ez tőlem anno, rengeteg feldolgozásra váró információ maradt még a könyvben. Viszont, ha valamiről többet kívánunk megtudni, a Japán története pontos, részletes információkat nyújt igen olvasmányos formában.
A magyar kiadás is tükrözi a mű grandiózusságát igényes keményfedeles borító, kellően vastag papír, szellős tagolás, a papírokon oldalt indexelve van a könyv melyik részénél, fejezeténél járunk. Egyszóval egy szavunk se lehet rá, az pedig külön szimpatikus, hogy a fordító a mű elején néhány szóban véleményezi, bemutatja az általa fordított művet, amiből így kiderül: szívesen, örömmel végezte munkáját és ez a fordításon is meglátszik.
Conrad Totman művét, ahogy fentebb is írtam, minden Japán kedvelőnek érdemes egyszer a kezébe venni, átlapozni. Ideális kellék lehet minden történelmi anime és sorozat mellé, az adott kor megismeréséhez. :)
Kiadó: Osiris Kiadó, 2006
Kulturális agysokk - Break Blade
Szakdolgozat és a két októberi upcoming bejegyzés közben sikerült befejeznem ezt az anime filmsorozatot is, pont erre volt most szükségem: valami agykikapcsolós fightra. Nah de mi van a többi, ezt megelőző filmekkel?
Break Blade
start: 2010. május 29 - 2011. március 26.
típus: 6 részes mozifilmsorozat
műfaj: shounen, fantasy, mecha
Történet: Rygart egy balszerencsés fiatal, nem rendelkezik ugyanis semmilyen varázsképességgel egy olyan világban, ahol az emberek mindent a kristályok mágikus felhasználása révén érnek el. Régi barátai, országának királya és királynéja azonban a fővárosba hívatják, mivel egy olyan ritka gólemre (nagy erejű harci robot) akadtak, melynek működtetésére egyedül Rygart lehet képes. A fiú még nem is sejti, hogy balszerencsétlensége a különös Gólem révén áldássá válhat, ezzel pedig országa megmentésének kulcsa is az ő kezébe kerülhet.
Én így érzem: A Break Blade a Kara no Kyoukaihoz hasonlóan úgy érezte többször 50-60 perc kell mondanivalója kifejtéséhez, így 6 epizódon keresztül ostromolta a mozitermeket közel 1 éven keresztül. Ám míg a Kara no Kyoukai tudott pluszt adni a történethez az egyes mozidarabok révén, a Break Blade nálam ezt a küldetést nem tudta betölteni. Ennek egyik oka lehet az, hogy a Break Blade besorolása a shounen/mecha műfaja felé fordul, így az egyes darabok inkább a különböző tudású és technikájú robotok összeütköztetésére helyezte a hangsúlyt, miközben a történet csak állt és állt egymagában, alig haladva előre. Nagyon csúnya lehet, amit mondok, de nem éreztem úgy, hogy ennek a történetnek annyira szüksége lenne a 6 önmagában 1 órás filmre.
Háttértörténet ugyanis alig van, az események is sokszor állnak önmagukban átadva helyüket a fightnak és a fanservice-nek. Persze, elismerem, hogy valakit ezek vonzanak és el tudnák ezt nézni tizen-huszon részen keresztül, én nem közéjük tartozok. Engem zavart, hogy a karaktereinkben rejlő lehetőségek kihasználatlanul maradtak, hogy a főhősök közötti kapcsolatok alig változtak valamit, pedig lett volna rá lehetőség nem is egyszer, az, hogy érdekes szálakra (a főhős képessége pl.) nem csaptak rá a készítők, kihasználatlanul hagyták. Persze, lehet nem is volt igény rá és csak én támasztok fals reményeket a filmek felé, ez egy egyszerű just for fun sorozat volt és ennyi.
Az eyecandy ugyanis többszörösen meg volt, egyrészt a férfiak részére a hölgyek nem egyszer lebegtették meg bájaikat, aztán voltak itt robotok, harcoltak is egymással, tették mindezt gyönyörű vizualizáció és háttérzene mellett. Ez utóbbi előtt le a kalappal, gyönyörű képeket kaptunk a filmekben, gyönyörű aláfesőt zenével. Azopening és ending szintén pazar. Az előbbiért maga KOKIA felelős, címe: Fate, utóbbit pedig Faylan adja elő, címe: serious-age. Ha mást nem is, az openinget feltétlen tessék csekkolni, gyönyörű darab, hamisítatlan KOKIA! :)
A 6. film vége félig-meddig befejezetlen maradt, a kapu tehát nyitva áll a lehetséges folytatás előtt. Én szermély szerint nem bánnám, lenne pár kérdésem a bemutatott világgal kapcsolatban, jó lenne kicsit elmélyülni benne, tudom, hogy első sorban nem erre készül az anime, de akkor is, na. :P Mecha és csinos lányok iránt érdeklődőknek kötelező darab és mindazoknak, akik szeretnének 6 részen át kikapcsolódni, csak kikapcsolódni. :)
10/7,5
Kulturális agysokk - Maou
Még a hét elején fejeztem be ezt a sorozatot (illetve a következőt is), ám a hetem elég mozgalmasra sikeredet, így írni csak most tudok róla.
Maou
start: 2008. július 4 - 2008. szeptember 12.
epizódok száma: 11
műfaj: krimi, dráma
Történet: A sorozat kiindulópontja egy 11 évvel ezelőtti középiskolai gyilkosság, amely az évek folyamán szépen-lassan feledésbe merült. Egy valaki azonban nem tudja elfelejteni az eseményeket: az elhunyt bátyja (Ohno Satoshi - Saigo no Yakusoku, Kaibutsu-kun), aki most sikeres ügyvédként próbál bosszút állni mindenkin, akinek annak idején valamilyen köze is volt a gyilkossághoz. Elsődleges célpontja azonban a feltételezett gyilkos, a most már rendőrként dolgozó Serizawa Naoto (Ikuta Toma - Hana Kimi, Honey & Clover, Voice, Majo Saiban, Unubore Deka)
Én így érzem: Az ilyen típusú összetett bosszú-sztorik egy pluszt biztos adnak a sorozatnak: kevés üresjáratot fogunk kapni. Ez most is így történt, főhősünk, az Ohno Satoshi által játszott Naruse Ryo ugyanis legalább 6-7 lépésen (pontosabban: 6-7 gyilkosságon) keresztül kívánta elérni valódi célpontját az Ikuta Toma által játszott Serizawa Naotot. Mindezt úgy, hogy ő lehetőleg cseppet se piszkítsa be a kezét, a gyilkosságok mind jól kitervelt akciók keretén belül fognak lezajlani. Így tehát jön az agyalás a nézők esetében is és a sakkozás: ki a következő és hogyan fognak vele végezni. Az akció része tehát kipipálva a sorozatnak, rendkívül izgalmas sorozatot kapunk e téren. Ami viszont számomra ennél is többet jelentett, az a sorozat lelki és morális része. Nagyon tetszik, ahogy a sorozat két főhősét a bosszúvágyó ügyvédet és a bűnbánó, a múltat feledni próbáló rendőrt egymásnak ütközteti. A készítők az első pillanattól kezdve nyílt kártyákkal játszanak, mármint a nézők felé, meg se próbálják rejtegetni előlünk a gyilkos kilétét. A sorozat ugyanis a krimi helyett sokkal inkább a dráma felé hajlik: főhőseink a kezdetektől fogva nyíltak, őszinték a nézők felé és így percről percre követhetjük végig jellemük alakulását, fejlődését. Bár a bosszú történet miatt talán Ohno Satoshi hadjárata illetve lelkivilágának alakulása (lásd például: a Kobayashi Ryoko által játszott médium képességekkel megáldott könyvtároslány iránti érzelmei), ám számomra mégis az Ikuta Toma által megformált nyomozó lelki vívódása állt közelebb: az, ahogy felejteni próbálja a múltat, ám azt valaki mindig felforgatja számára. Ahogy próbálja becsületes ember módjára élni életét, ám pont ezzel rombolja szét a körülötte élők életét.
A sorozat nagy erőssége, hogy a két főhős viadala mellett még számos melléksztorit is ad, amik egyébként szerves része a főeseménynek, egy igen kusza, ám kis gondolkodással kibogozható szövevényt adva a történetnek. Az biztos, hogy a sorozat alatt egy percig sem gondolkodik az ember, sokkal inkább feszülten várja az eseményeket. Színészeinket tekintve, mindkét főhősünk remekül helyt áll. Ohno Satoshi ismét pedáns jelleméről ad tanúbizonyságot: stabil, korrekt alakítást ad a kétarcú ügyvédként, hozza azt, amit egy ilyen karaktertől vár az ember. Ikuta Toma viszont valamennyit nőtt a szemembe, a Hana Kimi és a Honey Clover "tökkelütött" karakterei után ugyanis itt minden szempontból felnőtt: érett, komoly alakítást kaphat a néző, csak azt nem értem, hogy a modern tömegközlekedés és betonozott autóút világában miért mindenhova futva, mit futva, eszeveszetten rohanva ment az a szerencsétlen. Értsd: akárhányszor fényt derülve valamire a következő jelenet zajlott le: Naoto fújt egyet és iszonyat tempóval el kezd rohanni, majd váltás a rohanás célpontjához: Naoto fújtatva és üvöltözve ront rá az ott talált egyénre. Ezt sose értettem, nah mindegy. :)
Megvalósítás terén korrekt sorozattal találkoztunk, kellően sejtelmes és piszkos jeleneteket kaptunk. A sorozat háttérzenéje pedig kifejezetten erősre sikeredett, hozta a pluszt a hangulathoz. A sorozat opening természetesen Arashi (mi más lenne egy Arashi-tag által játszott sorozatban, a ziccert még egyszer sem hagyták ki) és egyben eddigi legerősebb számuk szerintem. A truth lendületes, szenvedélyes, már-már számonkérő, csak úgy mint maga a sorozat. Az opening (sajnos nem találtam róla videót) is ezt a hangulatot hozza: kapunk egy újfent rohanó és ziháló Ikuta Tomat és hűvösen mosolygó és kimért Ohno Satoshit. Pazar! :) A sorozat egyébként egy azév előtti koreai drámán alapszik, mely The Devil néven futott (Bulykinék írása itt található a sorozatról), és mivel kevés koreai idolkedvenceim egyike, Uhm Tae Woong szerepel benne, mindenképp pótolni fogom. :)
Krimi és suspense kedvelőknek erősen ajánlott sorozat, Ohno Satoshi és Ikuta Toma kedvelőknek szintúgy, kifejezetten erős színészi alakítást láthatunk tőlük. Én a sorozat hatása alá kerültem, rendkívül feszült jeleneteket kapunk, igen erős érzelmeket, épp ezért érdemes megtekinteni!
10/9
Kulturális agysokk - Code Blue special
Az első évad után sort kerítettem a specialra is, nem kellett csalódni. :)
Code Blue Special
start: 2009. január 10.
típus: 1 részes special
műfaj: medikai, dráma
Történet: Az előző évad fináléjában történt alagútbeli baleset után a 4 légimentő gyakornok felfüggesztést kap. A kényszerszabadság utáni első munkanap sem telik azonban eseménytelenül, ezúttal egy vasúti tömegszerencsétlenséghez hívják ki a fiatal orvosnövendékeket.
Én így érzem: Az első évad nézettsége okot adott arra, hogy a Code Blue első körben egy speciallal bővülhessen (aztán az SP megnyugtatóan magas, 23.6-os nézettsége okot adott egy második évadra is). Ezzel nincsi is probléma, sőt kifejezetten üdvös döntést volt, főleg, hogy én személy szerint nehezen engedtem el főhőseinket. Annyira magával vitt a történet, karaktereink fejlődése, az egész sorozat pedánsága, hogy szükségem volt a folytatásra. A special pedig nem is hagyott minket cserben. :)
A megvalósítás terén minden maradt a régi, számomra egy marathoni epizód volt ez a sorozat, aminek minden perce lekötött. :) Sőt sok esetben inkább egy második lezárásként lehet kezelni a sorozatot, mert pár szálra most kerül pont: Kuroda-sensei sorsa és Aizawa-sensei nagymamájának állapotában is változás áll be. A vonatbaleset révén pedig főhőseink újból bizonyíthatnak főnökeiknek és nekünk tévénézőknek is karakterfejlődés terén. :) Ha az első évad nem lett volna még elég, a special pluszban dob azon, hogy várjam a folytatást.
Ennél többet nem igazán tudok/lehet mondani a specialről egy marathon epizód a sorozat hangulatát idézve, sőt egy korrekt ctrl c-t végrehajtva. Ha valaki látta az előző évadot, ne felejtse el ezt a részt se, garantáltan nem bánja meg. :)
10/9
